< Jób 9 >

1 Felele pedig Jób, és monda:
Entonces Job respondió:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Ciertamente yo sé que es así. ¿Pero cómo puede un hombre justificarse ante ʼElohim?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Aunque uno quiera disputar con Él, no le podría responder una vez entre 1.000.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Él es sabio de corazón y poderoso en fortaleza. ¿Quién se endureció contra Él y salió ileso?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Arranca las montañas con su furor, y no saben quién las trastornó.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Sacude la tierra de su lugar y estremece sus columnas.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Él manda al sol, y no brilla. Coloca sello a las estrellas.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Él solo extendió el cielo, y camina sobre las olas del mar.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Él hizo la Osa, el Orión, las Pléyades y las secretas cámaras del sur.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Él hace cosas grandiosas, inescrutables, y maravillas incontables.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Ciertamente pasa junto a mí y no lo veo. Si pasa adelante de mí, no lo percibo.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Si Él arrebata, ¿quién lo resistirá? ¿Quién le dirá: Qué haces?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
ʼElohim no reprime su ira. Bajo Él se abaten los que ayudan a los soberbios.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
¡Cuánto menos yo puedo replicarle, al rebuscar palabras frente a Él!
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
A Él yo, aunque sea recto, no me atrevo a responder. Más bien imploro la clemencia de mi Juez.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Si lo invoco, y Él me responde, no podría creer que me oye.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Porque me quebranta con una tormenta y multiplica mis heridas sin causa.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
No me deja recuperar aliento, mas bien me llena de amarguras.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Si apelo a la fuerza, ¡ciertamente Él es poderoso! Y si acudo al juicio, ¿quién lo convocará?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Si me declaro justo, mi boca me condenará. Aunque sea intachable, Él me declarará perverso.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Soy intachable, sin embargo, no me conozco a mí mismo. Desprecio mi vida.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Todo es una misma cosa. Por tanto digo: Él destruye al intachable y al perverso.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Si el azote mata de repente, Él se burla de la desesperación del inocente.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
La tierra es entregada en manos de los perversos. Él cubre los semblantes de sus jueces. Si no es así, ¿entonces, quién?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Mis días son más veloces que un corredor. Huyeron. No vieron el bien.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Se deslizaron como botes de junco, como el águila que se lanza sobre su presa.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Si digo: Olvidaré mi queja, mudaré mi semblante y me alegraré,
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
entonces me turban todos mis dolores. Sé que no me tendrás como inocente,
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
y que soy declarado perverso. ¿Para qué entonces me fatigo en vano?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Aunque me lave con agua de nieve, y limpie mis manos con lejía,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
aún me hundirás en el lodo, y mis ropas me repugnarán.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Porque Él no es hombre como yo para que le responda, y vayamos juntos a juicio.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
No hay un árbitro entre nosotros que coloque su mano entre los dos,
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
que quite su vara de sobre mí para que no me espante su terror.
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Entonces yo hablaría y no le temería. Pero yo mismo no estoy en esa condición.

< Jób 9 >