Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Potem je Job odgovoril in rekel:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
»Vem, to je tako res. Toda kako bi človek mogel biti pravičen z Bogom?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Če se hoče pričkati z njim, mu ne more odgovoriti eno od tisočih.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
On je moder v srcu in mogočen v moči; kdo se je utrdil zoper njega in je uspel?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Ki odstranja gore in ne vedo, ki jih prevrača v svoji jezi.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Ki trese zemljo iz njenega kraja in njeni stebri trepetajo.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Ki zapoveduje soncu in ta ne vzhaja in pečati zvezde.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Ki sam razprostira nebo in stopa po valovih morja.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Ki dela Arktur, Orion, Gostosevce in južne sobe.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Ki dela velike stvari neodkrite, da, in čudeže brez števila.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Glej! Hodi poleg mene, jaz pa ga ne vidim; gre tudi naprej, toda jaz ga ne zaznavam.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Glej, odvzema, kdo ga lahko ovira? Kdo mu bo rekel: ›Kaj delaš?‹
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Če Bog ne bo umaknil svoje jeze, se ponosni pomočniki sklonijo pod njim.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Kako mnogo manj bi mu jaz mogel odgovoriti in izbrati svoje besede, da razpravljam z njim?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Kateremu, čeprav bi bil pravičen, vendar ne bi mogel odgovoriti, temveč bi naredil ponižno prošnjo svojemu sodniku.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Če sem klical in mi je odgovoril, vendar ne bi verjel, da je prisluhnil mojemu glasu.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Kajti lomi me z viharjem in brez razloga množi moje rane.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Ne bo mi pustil, da zajamem sapo, temveč me napolnjuje z grenkobo.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Če govorim o moči, glej, on je močan, če pa o sodbi, kdo mi bo določil čas zagovarjanja?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Če jaz sebe opravičim, me bodo moja lastna usta obsodila. Če rečem: ›Jaz sem popoln, ‹ se bo izkazalo, da sem sprevržen.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Čeprav bi bil popoln, vendar ne bi poznal svoje duše; preziral bi svoje življenje.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
To je ena stvar, zato sem rekel to: ›On uničuje popolnega in zlobnega.‹
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Če nadloga nenadoma ubije, se bo posmehoval ob sojenju nedolžnih.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Zemlja je dana v roko zlobnega. On zakriva obličja njenih sodnikov. Če ne, kje in kdo je on?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Torej moji dnevi so hitrejši kakor tekač. Odletijo proč, ničesar dobrega ne vidijo.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Minili so kakor nagle ladje, kakor orel, ki hiti k plenu.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Če rečem: ›Pozabil bom svojo pritožbo, prenehal bom s svojo potrtostjo in se potolažil, ‹
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
se bojim vseh svojih bridkosti, vem, da me ne boš imel za nedolžnega.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Če sem zloben, zakaj se potem trudim zaman?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Če se umijem s snežnico in svoje roke naredim čiste kot še nikoli,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
me boš vendar pahnil v jarek in moja lastna oblačila me bodo prezirala.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Kajti on ni človek, kakor sem jaz, da bi mu odgovoril in bi skupaj prišla na sodbo.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Niti ni tukaj kakršnegakoli razsodnika med nama, da bi lahko svojo roko položil na naju oba.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Naj svojo palico vzame od mene in naj me njegov strah ne straši.
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Potem bi govoril in se ga ne bi bal, toda z menoj ni tako.
