Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Ipapo Jobho akapindura akati:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
“Zvirokwazvo ndinoziva kuti ichokwadi. Asi munhu anofa angava akarurama pamberi paMwari seiko?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Kunyange dai mumwe aida kuita nharo naye, haaizogona kumupindura kamwe chete pamibvunzo chiuru.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Uchenjeri hwake hwakadzika, simba rake iguru kwazvo. Ndianiko akamudzivisa akabuda asina vanga?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Anofambisa makomo iwo asingazivi agoapidigura mukutsamwa kwake kukuru.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Anozungunusa nyika ikabva panzvimbo yayo uye anoita kuti mbiru dzayo dzidengenyeke.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Anotaura kuzuva iro ndokurega kuvhenekera; anodzivira chiedza chenyeredzi.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Iye oga anotambanudza matenga uye anofamba pamusoro pamafungu egungwa.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Ndiye Muiti weNyeredzi dzeAkutiro neOrioni, dzeChimunomwe namapoka enyeredzi dzenyasi.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Anoita minana isingagoni kunzwisisiswa, nezvishamiso zvisingagoni kuverengwa.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Paanondipfuura, handigoni kumuona; paanoenda napo handingamuoni.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Kana achibvuta, ndiani angamudzivisa? Ndiani angati kwaari, ‘Unoiteiko?’
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Mwari haadzori kutsamwa kwake; kunyange boka ravarwi raRahabhi rakawira patsoka dzake nokutya.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
“Zvino ndingakakavadzana naye seiko? Ndingawana seiko mashoko okuita nharo naye?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Kunyange ndakanga ndisina mhaka, handaigona kumupindura; ndaingokumbira hangu nyasha kuMutongi wangu.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Kunyange dai ndaimudana hangu uye akandipindura, handitendi kuti aizowana nguva yokundinzwa.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Aizondiparadza nedutu uye achizowedzera maronda angu pasina mhosva.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Haaizonditenderazve kuti nditure mafemo, asi aizondizadza namatambudziko.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Kana zviri zvesimba, iye ane simba guru! Uye kana zviri zvokururamisira, ndianiko angamudana kuti amutonge?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Kunyange dai ndisina mhosva, muromo wangu waizongondipa mhaka; dai zvangu ndakarurama, iwo waizongondipa mhaka.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
“Kunyange ndisina mhosva, handina hangu hanya nazvo; ndinozvidza upenyu hwangu pachangu.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Zvakangofanana; ndokusaka ndichiti, ‘Iye anoparadza vasina mhosva nevakaipa.’
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Kana dambudziko rikauyisa rufu nokukurumidza, achaseka kushaya tariro kwavasina mhosva.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Panowira nyika mumaoko avakaipa, vatongi vayo anovapofumadza. Kana asiri iye, zvino ndianiko?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
“Mazuva angu anokurumidza kupfuura mumhanyi; anobhururuka oenda asina kumboona mufaro.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Anopfuura sezvikepe zvenhokwe, kufanana namakondo anomhanyira nyama yawo.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Kana ndikati, ‘Ndichakanganwa kunyunyuta kwangu, ndichashandura chiso changu, ndigonyemwerera,’
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
ndinongotya kutambura kwangu, nokuti ndinoziva kuti imi hamuregi kundipa mhosva.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Sezvo ndatopiwa hangu mhosva, ko, ndichagotamburirei pasina?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Kunyange dai ndikazvishambidza nesipo uye ndikashamba maoko angu nesoda,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
imi muchandinyudza mugomba rematope zvokuti kunyange nenguo dzangu dzichandisema.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
“Iye haasi munhu akafanana neni kuti ndimupindure, kuti zvimwe iye neni tisangane mudare redzimhosva.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Dai chete paingova nomumwe angamira pakati pedu, kuti aise ruoko rwake patiri tose,
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
mumwe zvake angabvise shamhu yaMwari kwandiri, kuti kutyisa kwake kurege kundivhundutsazve.
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Ipapo ndichataura ndisingamutyi, asi sezvazvakaita kwandiri iye zvino, handingakwanisi.
