Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Então Job respondeu, e disse:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Na verdade sei que assim é; porque como se justificaria o homem para com Deus?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Se quizer contender com elle, nem a uma de mil coisas lhe poderá responder.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Elle é sábio de coração, e forte de forças: quem se endureceu contra elle, e teve paz?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Elle é o que transporta as montanhas, sem que o sintam, e o que as transtorna no seu furor.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
O que remove a terra do seu logar, e as suas columnas estremecem.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
O que falla ao sol, e não sae, e sella as estrellas.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
O que só estende os céus, e anda sobre os altos do mar.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
O que faz a Ursa, o Orion, e o Setestrello, e as recamaras do sul.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
O que faz coisas grandes, que se não podem esquadrinhar: e maravilhas taes que se não podem contar.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Eis que passa por diante de mim, e não o vejo: e torna a passar perante mim, e não o sinto.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Eis que arrebata; quem lh'o fará restituir? quem lhe dirá: Que é o que fazes?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Deus não revogará a sua ira: debaixo d'elle se encurvam os auxiliadores soberbos.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Quanto menos lhe responderia eu! ou escolheria diante d'elle as minhas palavras!
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
A quem, ainda que eu fosse justo, lhe não responderia: antes ao meu Juiz pediria misericordia.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Ainda que chamasse, e elle me respondesse, nem por isso creria que désse ouvidos á minha voz.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Porque me quebranta com uma tempestade, e multiplica as minhas chagas sem causa.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Nem me concede o respirar, antes me farta d'amarguras.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Quanto ás forças, eis que elle é o forte: e, quanto ao juizo, quem me citará com elle?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Se eu me justificar, a minha bocca me condemnará: se fôr recto, então me declarará por perverso.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Se fôr recto, não estimo a minha alma: deprezo a minha vida.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
A coisa é esta; por isso eu digo que elle consome ao recto e ao impio.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Matando o açoite de repente, então se ri da prova dos innocentes.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
A terra se entrega na mão do impio; elle cobre o rosto dos juizes: se não é elle, quem é logo?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
E os meus dias são mais velozes do que um correio: fugiram, e nunca viram o bem.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Passam como navios veleiros: como aguia que se lança á comida.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Se eu disser: Me esquecerei da minha queixa, e mudarei o meu rosto, e tomarei alento;
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
Receio todas as minhas dôres, porque bem sei que me não terás por innocente.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
E, sendo eu impio, por que trabalharei em vão?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Ainda que me lave com agua de neve, e purifique as minhas mãos com sabão,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Ainda me submergirás no fosso, e os meus proprios vestidos me abominarão.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Porque elle não é homem, como eu, a quem eu responda, vindo juntamente a juizo.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Não ha entre nós arbitro que ponha a mão sobre nós ambos.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Tire elle a sua vara de cima de mim, e não me amedronte o seu terror.
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Então fallarei, e não o temerei; porque assim não estou comigo.
