Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Aa hoe ty natoi’ Iobe:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Toe apotako ty hatò izay: fe aia te ho to añatrefan’ Añahare ondatio?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Naho teo ty nipay hifandietse ama’e, tsy ho toiñe’e indraik’ ami’ty arivo.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Mahihitse añ’Arofo, fatratse an-kaozarañe, ia ty nanjehatse ama’e tsy aman-joy?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Aveve’e o vohitseo, tsy apota’ iareo te avali-hoho’e an-kaviñerañe.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Akofikofi’e tsy an-toe’e ty tane toy, le mitroetroe o faha’eo;
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Lilie’e tsy hanjirike i àndroy, agobo’e o vasiañeo;
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Ie avao ty namelatse o likerañeo, naho mandialia o onjan-driakeo;
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Ie ty nañoreñe i Arktorose naho i Telo-milahatsey, i Bode naho i Koto-kede atimoy.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Ie i manao halatsàñe tsy onim-biribiriy, raha tsitantane tsy taka-voliliy.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Ie miary amako, tsy ho treako: Naho ihelaña’e tsy ho rendreko.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Ie mandrirotse, ia ty hisebañe. Hanoa’ ia ty hoe, Ino o anoe’oo?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Tsy hampolin’ Añahare ty haviñera’e; mitsolofìñe ama’e ka o mpañimba’ i Rahabeo.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Akore arè ty hahatoiñako aze, ty hijoboñe o volañe hitaroñakoo;
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Ndra te to i ahikoy, tsy ho nahatoiñe; ho nihalalieko tretre i Mpizakakoy.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Naho nikanjy iraho vaho nanoiñe ahiko re, tsy ho niantofako te nihaoñe’e ty feoko.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Vinonotrobo’e an-tio-bey iraho, indrae’e tsy amam-poto’e o ferekoo.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Tsy hapo’e hikofòke iraho, te mone atsafe’e afero;
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Ty amo haozarañeo, Inao! Ie ty Maozatse! Le ty hatò: Ia ty hifamotoañe ama’e?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Naho naniom-batan-draho, ho nanisý ahy ty vavako; ndra t’ie tsy an-kila, ho tsarae’e te mengoke.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Malio tahin-draho, tsy haoñe’ ty troko, ho farieko ty fiaiko;
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Toe raike iaby avao: aa hoe iraho: Songa rotsahe’e ty mahity naho ty lo-tsereke.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Naho manjamañe aniany ty angorosy, le kizahe’e ty famoeañ’ay o vañoñeo.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Ie atolots’an-taña’ o lo-tserekeo ty tane, le takone’e ty lahara’ o mpizakao; aa naho tsy ie, le ia ka?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Masìka te amo mpanao tsikiaviavio o androkoo, mihelañe tsy ahaisahan-kasoa.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Mitsiritsioke hoe lakam-bezo, hoe tsimalaho mañao-tsindroke.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Aa naho nanao ty hoe iraho, handikofako i halalikoy, hapoko ty tareheko lonjetse toy, vaho hisomilake;
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
Ihembañako o fanaintaiñakoo, apotako t’ie tsy ho haha’o;
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Aa kanao atao lo-tsereke iraho; ino ty ifanehafako tsy vente’e?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Naho miandro an-dranom-panala, naho kotriñeko an-tsokay o tañakoo;
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Mbe hagodo’o an-davak’ ao, vaho halaim-bintañe ahy o sikikoo.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Toe tsy ondaty manahak’ ahy re hahatoiñako, t’ie hifañatrek’ an-jaka.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Tsy amam-pañalañalañe ty añivo’ay ao, ze mete ho nanazok’ anay roroe.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Ehe te hasita’e amako i kobai’ey, vaho tsy hampangebahebak’ ahy i fañeveñañe ama’ey;
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Le ho nivolan-draho, vaho tsy ho nianifañe ama’e; fa toe tsy Izay ty an-troko ao.
