Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Yobu n’alyoka addamu nti,
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
“Ddala nkimanyi nga kino kituufu. Naye omuntu asobola atya okuba omutuukirivu eri Katonda?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Wadde ng’omuntu yandyagadde okuwakana naye, tayinza kumuddamu kibuuzo na kimu ku bibuuzo olukumi.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Amagezi ge ga nsusso, amaanyi ge mangi nnyo; ani eyali amuwakanyizza n’avaayo nga taliiko binuubule?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Asimbula ensozi ne zivaayo nga tezimanyiridde era n’azivuunika ng’asunguwadde.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Ensi aginyeenya n’eva mu kifo kyayo era n’akankanya empagi zaayo.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Ayogera eri enjuba ne teyaka, akugira n’alemesa ekitangaala ky’emmunyeenye okulabika.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Ye yekka abamba eggulu era n’atambulira ku mayengo g’ennyanja.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Ye mukozi wa Nabaliyo, entungalugoye ne Kakaaga, n’ebibinja eby’emunyeenye eby’obukiikaddyo.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Akola ebyewuunyo ebizibu okunnyonnyola, n’akola n’ebyamagero ebitabalika.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Bw’ayita we ndi sisobola kumulaba, bw’ampitako, sisobola kumutegeera.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Bw’aba alina ky’aggya ku muntu, ani ayinza okumuziyiza? Ani ayinza okumubuuza nti kiki ky’okola?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Katonda taziyiza busungu bwe; n’ebibinja bya Lakabu byakankanira wansi w’ebigere bye.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Kaakano nnyinza ntya okuwakana naye? Nnyinza ntya okufuna ebigambo mpakane naye?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Wadde nga siriiko musango, sisobola kubaako kye muddamu, mba nnyinza kwegayirira bwegayirizi oyo Omulamuzi wange ankwatirwe ekisa.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Ne bwe na ndimukoowodde n’ampitaba, sirowooza nti yandimpadde ekiseera n’ampuliriza.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Yandimenyeemenye mu muyaga nannyongerako ebiwundu awatali nsonga.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Teyandindese kuddamu mukka naye yandimmaliddewo ddala nga mbonaabona.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Bwe kiba nga kigambo kya maanyi bwanyi, ye wa maanyi. Era bwe kiba kya kusala musango, ani alimuyita?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Ne bwe sandibaddeko musango, akamwa kange kandigunsalidde. Ne bwe bandinnangiridde nti siriiko kyakunenyezebwa, kandirangiridde nti gunsinze.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
“Wadde nga sirina kyakunenyezebwa, sikyefaako, obulamu bwange mbunyooma.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Byonna kye kimu, kyenva ŋŋamba nti, Azikiriza bonna abataliiko musango awamu n’abakozi b’ebibi.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Kawumpuli bw’aba asse mbagirawo, Mukama asekerera okubonaabona kw’abatalina musango.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Ensi yaweebwayo mu mukono gw’abakozi b’ebibi. Abikka ku maaso g’abagiramula. Bw’aba nga si Mukama, kale ani?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Kaakano ennaku zange zidduka okusinga omuddusi, zifuumuuka, tezirina kalungi ke ziraba.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Zifuumuuka ng’amaato ag’ebitoogo agadduka ennyo, ng’empungu eyanguyiriza okugenda eri omuyiggo.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Bwe ŋŋamba nti, Leka neerabire okusinda kwange, oba nti neerabire obunyiikaavu bwange, nsekemu,
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
ne neekokkola okubonaabona kwange, mmanyi nga Mukama tombale ng’ataliiko musango.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Omusango gunsinze, lwaki nteganira obwereere?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Ne bwe nandinaabye sabbuuni n’engalo zange ne nzitukuza,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
era wandinsudde mu kinnya, n’engoye zange zennyini ne zinneetamwa.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Kubanga Mukama si muntu nga nze bwe ndi nti muddemu, era nti tusisinkane tuwozaŋŋanye mu mbuga z’amateeka.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Tewali mutabaganya ayinza kututeekako mukono gwe ffembi,
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
eyandizigyeko omuggo gwa Katonda entiisa ye n’erekeraawo okunzijira.
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Olwo nno nandyogedde nga simutya; naye nga bwe kiri kaakano, sisobola.”
