Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Ījabs atbildēja un sacīja:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Patiesi, es zinu, ka tas tā ir: jo kā cilvēks varētu taisns būt tā stiprā Dieva priekšā?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Ja viņš grib ar To tiesāties, tad tas Viņam uz tūkstošiem ne vārda nevar atbildēt.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Viņš ir gudrs no sirds un stiprs no spēka; kas pret Viņu var tiepties un pastāvēt?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Viņš pārceļ kalnus, un tie nemana, ka Viņš tos apgāž Savā dusmībā.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Viņš kustina zemi no viņas vietas, ka viņas pamati trīc.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Viņš pavēl saulei, tad tā neuzlec, Viņš aizspiež zieģeli priekš zvaigznēm.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Viņš viens izplata debesis un staigā pa jūras augstumiem.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Viņš radījis tos vāģus(Lāci), Orijonu un Sietiņu un tās zvaigznes pret dienasvidu.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Viņš dara lielas lietas, ko nevar izprast, un brīnumus, ko nevar izskaitīt.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Redzi, Viņš man iet secen, ka To neredzu, Viņš staigā garām, ka To nesamanu.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Redzi, kad Viņš aizgrābj, kas Viņu kavēs, kas uz Viņu sacīs: ko Tu dari?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Dievs neaptur Savas dusmas, apakš Viņa tā varenā palīgi lokās.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Kā tad nu es Viņam varētu atbildēt un atrast vārdus pret Viņu?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Jo, kad es arī taisns būtu, taču es nevaru atbildēt, bet man būtu savs soģis jāpielūdz.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Jebšu es sauktu, un Viņš man atbildētu, taču es nevarētu ticēt, ka Viņš klausīšot manu balsi.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Jo Viņš sagrābtu mani tā kā ar vētru un vairotu manas nepelnītas vainas.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Viņš manam garam neļautu atspirgties, bet mani pieēdinātu ar rūgtumiem.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Ja spēka vajag, redzi, Viņš ir varens, un ja tiesā jānāk, kas Viņu sauks priekšā?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Ja es būtu taisns, tad mana mute mani pazudinātu, ja es būtu skaidrs, taču Viņš man pierādītu vainu.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Es esmu nenoziedzīgs, es savu dvēseli nežēloju, man riebj dzīvot.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Viena alga! tādēļ es saku: Viņš izdeldē nenoziedzīgu un bezdievīgu.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Kad Viņa rīkste piepeši nonāvē, tad Viņš smejas par nenoziedzīgo izsamišanos.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Zeme top dota bezdievīgā rokā, Viņš apklāj viņas tiesnešu vaigus. Ja tas tā nav, kas tad to dara?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Manas dienas jo ātras bijušas nekā skrējējs, tās ir aiztecējušas un labuma nav redzējušas.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Tās aizgājušas kā vieglas laivas, kā ērglis, kas šaujas uz barību.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Kad es domāju: es gribu aizmirst savas vaimanas un pamest savu skumību un atspirgties,
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
Tad es iztrūkstos par visām savām sāpēm; es zinu, ka Tu mani neturi par nenoziedzīgu,
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Ja man būs vainīgam būt, - kāpēc tad man velti nodarboties?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Jebšu es mazgātos sniegā un šķīstītu savas rokas sārmā,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Taču Tu mani iemērktu bedrē, tā ka manas drēbes no manis kaunētos.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Jo Viņš nav tāds vīrs kā es, kam es varētu atbildēt, ka mēs kopā varētu iet priekš tiesas.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Nav mūsu starpā izšķīrēja, kas savu roku varētu likt uz mums abiem.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Kad Viņš atņemtu Savu rīksti no manis un Viņa biedēklis mani neiztrūcinātu, -
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Tad es runātu un no Viņa nebītos; jo tā tas ar mani vis nav.
