Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Giobbe rispose dicendo:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
In verità io so che è così: e come può un uomo aver ragione innanzi a Dio?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Se uno volesse disputare con lui, non gli risponderebbe una volta su mille.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Saggio di mente, potente per la forza, chi s'è opposto a lui ed è rimasto salvo?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Sposta le montagne e non lo sanno, egli nella sua ira le sconvolge.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Scuote la terra dal suo posto e le sue colonne tremano.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Comanda al sole ed esso non sorge e alle stelle pone il suo sigillo.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Egli da solo stende i cieli e cammina sulle onde del mare.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Crea l'Orsa e l'Orione, le Pleiadi e i penetrali del cielo australe.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Fa cose tanto grandi da non potersi indagare, meraviglie da non potersi contare.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Ecco, mi passa vicino e non lo vedo, se ne va e di lui non m'accorgo.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Se rapisce qualcosa, chi lo può impedire? Chi gli può dire: «Che fai?».
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Dio non ritira la sua collera: sotto di lui sono fiaccati i sostenitori di Raab.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Tanto meno io potrei rispondergli, trovare parole da dirgli!
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Se avessi anche ragione, non risponderei, al mio giudice dovrei domandare pietà.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Se io lo invocassi e mi rispondesse, non crederei che voglia ascoltare la mia voce.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Egli con una tempesta mi schiaccia, moltiplica le mie piaghe senza ragione,
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
non mi lascia riprendere il fiato, anzi mi sazia di amarezze.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Se si tratta di forza, è lui che dà il vigore; se di giustizia, chi potrà citarlo?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Se avessi ragione, il mio parlare mi condannerebbe; se fossi innocente, egli proverebbe che io sono reo.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Sono innocente? Non lo so neppure io, detesto la mia vita!
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Per questo io dico: «E' la stessa cosa»: egli fa perire l'innocente e il reo!
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Se un flagello uccide all'improvviso, della sciagura degli innocenti egli ride.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
La terra è lasciata in balìa del malfattore: egli vela il volto dei suoi giudici; se non lui, chi dunque sarà?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
I miei giorni passano più veloci d'un corriere, fuggono senza godere alcun bene,
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
volano come barche di giunchi, come aquila che piomba sulla preda.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Se dico: «Voglio dimenticare il mio gemito, cambiare il mio volto ed essere lieto»,
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
mi spavento per tutti i miei dolori; so bene che non mi dichiarerai innocente.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Se sono colpevole, perché affaticarmi invano?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Anche se mi lavassi con la neve e pulissi con la soda le mie mani,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
allora tu mi tufferesti in un pantano e in orrore mi avrebbero le mie vesti.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Poiché non è uomo come me, che io possa rispondergli: «Presentiamoci alla pari in giudizio».
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Non c'è fra noi due un arbitro che ponga la mano su noi due.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Allontani da me la sua verga sì che non mi spaventi il suo terrore:
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
allora io potrò parlare senza temerlo, perché così non sono in me stesso.
