Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Felelt Jób és mondta:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
