Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Sai Ayuba ya amsa,
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
“Lalle, na san wannan gaskiya ne. Amma ta yaya mutum zai iya zama mai adalci a gaban Allah?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Ko da mutum yana so yă yi gardama da shi, ba zai taɓa amsa masa ba ko da sau ɗaya cikin dubu.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Hikimarsa tana da zurfi, ikonsa yana da yawa. Wane ne ya taɓa yin faɗa da shi har ya yi nasara?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Yana matsar da manyan duwatsu kafin su sani kuma yana juya su cikin fushinsa.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Yana girgiza ƙasa, yana girgiza harsashenta.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Yana magana da rana sai ta ƙi yin haske; yana hana taurari yin haske.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Shi kaɗai ya shimfiɗa sammai ya kuma yi tafiya a kan raƙuman ruwan teku.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Shi ne ya halicci Mafarauci da Kare da Zomo, da Kaza, da’Ya’yanta da tarin taurari a sama, da taurarin kudu.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Yana yin abubuwan banmamaki waɗanda ba a iya ganewa, mu’ujizai waɗanda ba a iya ƙirgawa.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Ba na iya ganinsa lokacin da ya wuce ni; ba na sani ya wuce lokacin da ya wuce.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Wane ne ya isa yă hana shi in ya ƙwace abu? Wa zai ce masa, ‘Me kake yi?’
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Allah ba ya danne fushinsa; ko dodannin ruwan da ake kira ayarin Rahab ya tattake su.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
“Ta yaya zan iya yin faɗa da shi? Ina zan iya samun kalmomin da zan yi gardama da shi?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Ko da yake ba ni da laifi, ba zan iya amsa masa ba; sai dai roƙon jinƙai zan iya yi ga mahukuncina.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Ko da na yi kira gare shi ya amsa mini, ban yarda cewa zai saurare ni ba.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Zai sa hadari yă danne ni yă ƙara mini ciwona ba dalili.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Ba zai bari in yi numfashi ba, sai dai yă ƙara mini azaba.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
In maganar ƙarfi ne, shi babban mai ƙarfi ne! In kuma maganar shari’a ne, wa zai kai kararsa?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Ko da ni marar ƙarfi ne, bakina ya isa yă sa in zama mai laifi; in ba ni da laifi, zai sa in yi laifi.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
“Ko da yake ba ni da laifi, ban damu da kaina ba; na rena raina.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Ba bambanci; shi ya sa na ce, ‘Yana hallaka marasa laifi da kuma mugaye.’
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Lokacin da bala’i ya kawo ga mutuwa, yakan yi dariyar baƙin cikin marasa laifi.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Lokacin da ƙasa ta faɗa a hannun mugaye, yakan rufe idanun masu shari’a. In ba shi ba wa zai yi wannan?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
“Kwanakina sun fi mai gudu wucewa da sauri; suna firiya babu wani abin jin daɗi a cikinsu.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Suna wucewa kamar jirgin ruwan da aka yi da kyauro, kamar jahurma da ta kai wa namanta cafka.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
‘In na ce zan manta da abin da yake damu na, zan yi murmushi in daina nuna ɓacin rai,’
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
duk da haka ina tsoron duk wahalata, domin na san ba za ka ɗauke ni marar laifi ba.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Tun da an riga an ɗauke ni mai laifi, duk ƙoƙarina a banza yake.
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Ko da na wanke jikina duka da sabulu, na wanke hannuwana kuma da soda,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
duk da haka za ka jefa ni cikin ƙazamin wuri, yadda ko rigunan jikina ma za su ƙi ni.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
“Shi ba mutum ba ne kamar ni wanda zan iya amsa masa, har da za mu yi faɗa da juna a wurin shari’a.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
In da akwai wanda zai iya shiga tsakaninmu, ya ɗora hannunsa a kanmu tare,
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
wani wanda zai sa Allah yă daina duka na, don yă daina ba ni tsoro.
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Sa’an nan ne zan iya yin magana ba tare da jin tsoronsa ba, amma a yadda nake a yanzu ba zan iya ba.
