Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Darauf gab Job zur Antwort:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
"Wahrhaft, ich weiß, daß es so ist. Wie könnte gegen Gott ein Mensch obsiegen?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Hat einer Lust, mit ihm zu streiten, gibt er auf tausend nicht ein Wort zu hören.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Ist einer noch so klug und stark, wer trotzte ihm und bliebe heil?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Der Berge so versetzt, daß man nicht merkt, daß er im Zorn sie umgestürzt,
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
der zittern macht der Erde Bau, daß ihre Säulen wanken,
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
der nicht mehr scheinen heißt die Sonne, und Sterne unter Siegel legt,
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
der ganz allein den Himmel spannte, auf Wolken schreitet,
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
den Bären und Orion schuf, den Siebenstern, des Südens Kreuz,
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
der groß und unerforschlich waltet und Wunder wirket ohne Zahl:
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Er macht sich an mich her, bevor ich's sehe, dringt auf mich ein, eh ich's bemerke.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Und packt er zu, wer hält ihn ab? Wer sagt zu ihm: 'Was tust du da?'
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Wenn seinem Zorne Gott nicht wehrt, dann winden sich zu seinen Füßen selbst des Ungestüms Gehilfen.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Wie kann dann ich ihm Rede stehen, ihm gegenüber meine Worte wählen,
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
ich, der ich nicht Bescheid darf geben, mag ich im Recht auch sein, nein, meinen Richter noch anwinseln muß?
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Wenn ich ihn riefe, gäbe er mir Antwort? Ich glaub' es nicht, daß er auf meine Stimme hörte,
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
er, der mich für ein Härchen packt, mir grundlos viele Wunden schlägt.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Er läßt mich nicht zu Atem kommen, weil er mit Bitterkeit mich sättigt.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Wenn's auf die Kraft ankommt, dann ist er stark, und gilt es zu beweisen, wer zeugt für mich?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Bin ich im Recht, dann zeiht mich doch sein Mund des Unrechts, bin ich unschuldig, stellt er mich doch als schuldig hin.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Und wüßte ich nicht selber, daß ich schuldlos bin, wegwürfe ich mein Leben.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Nun ist es so; drum sage ich es offen. Er bringt den Frommen gleich dem Frevler um.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Die Geißel tötet blindlings; er lacht ob der Unschuldigen Verzweiflung.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Die Welt ist somit ausgeliefert in eines Ungerechten Hand, der seinen Strafgerichten das Gesicht verhüllt. Ist's dem nicht so, wie ist es dann?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Und meine Zeit läuft schneller als ein Läufer; sie flieht und sieht das Glück nicht mehr,
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
so flüchtig wie die Binsenschiffe, rasch wie der beutegierige Aar.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Nie kann ich sagen: 'Ich will mein Leid vergessen, mein Trauern lassen, heiter sein.'
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
Mir graut vor allen meinen Schmerzen; ich weiß: Du sprichst mich nimmer los.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Ich soll nun einmal schuldig sein. Wozu mich zwecklos mühen?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Und wüsche ich mich weiß wie Schnee und reinigte mit Lauge mir die Hände,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
dann tauchtest Du mich um so tiefer in den Kot, daß meine Kleider selbst vor mir sich ekelten.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Er ist kein Mensch wie ich, dem ich erwiderte: 'Gehn wir zusammen vor Gericht!'
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Wenn einen Schiedsmann zwischen uns es gäbe, der beide unter seine Aufsicht stellte,
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
der seinen Stock von mir fernhielte; daß mich die Angst vor jenem nicht betäubte,
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
dann wollt' ich furchtlos frei aussprechen, daß er - ich weiß es - gegen mich nicht ehrlich ist."
