Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Et Job répondit et dit:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
En vérité, je sais qu’il en est ainsi. Mais comment l’homme sera-t-il juste devant Dieu?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
S’il se plaît à contester avec lui, il ne lui répondra pas sur un point entre mille.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Il est sage de cœur et puissant en force: qui s’est endurci contre lui et a prospéré?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Il transporte les montagnes, et elles ne savent pas qu’il les renverse dans sa colère;
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Il remue la terre de sa place, et ses colonnes tremblent;
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Il parle au soleil, et [le soleil] ne se lève pas; et sur les étoiles il met son sceau;
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Seul il étend les cieux et marche sur les hauteurs de la mer;
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Il fait la grande Ourse, Orion, et les Pléiades, et les chambres du midi;
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Il fait de grandes choses qu’on ne saurait sonder, et des merveilles à ne pouvoir les compter.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Voici, il passe près de moi, et je ne [le] vois pas; et il passe à côté [de moi], et je ne l’aperçois pas.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Voici, il ravit; qui l’en détournera? Qui lui dira: Que fais-tu?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Dieu ne retire pas sa colère; sous lui fléchissent les orgueilleux qui prêtent secours.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Combien moins lui répondrais-je, moi, [et] choisirais-je mes paroles avec lui!
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Si j’étais juste, je ne lui répondrais pas, je demanderais grâce à mon juge.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Si je criais, et qu’il me réponde, je ne croirais pas qu’il ait prêté l’oreille à ma voix, –
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Lui qui m’écrase dans une tempête, et qui multiplie mes blessures sans cause.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Il ne me permet pas de reprendre haleine; car il me rassasie d’amertumes.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
S’agit-il de force, voici, il est fort; s’agit-il de jugement: Qui m’assignera?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Si je me justifiais, ma bouche me condamnerait; si j’étais parfait, il me montrerait pervers.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Si j’étais parfait, je méconnaîtrais mon âme, je mépriserais ma vie.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Tout revient au même; c’est pourquoi j’ai dit: Il consume le parfait et le méchant.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Si le fléau donne subitement la mort, il se rit de l’épreuve de l’innocent.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
La terre est livrée en la main du méchant: il couvre la face de ses juges. S’il n’en est pas ainsi, qui est-ce donc?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Mes jours s’en vont plus vite qu’un coureur; ils fuient, ils ne voient pas ce qui est bon;
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Ils passent rapides comme les barques de jonc, comme un aigle qui fond sur sa proie.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Si je dis: J’oublierai ma plainte, je renoncerai à mon visage [morne] et je serai joyeux,
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
Je suis épouvanté de tous mes tourments; je sais que tu ne me tiendras pas pour innocent.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Soit, je suis méchant: pourquoi me fatigué-je ainsi en vain?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Si je me lave avec de l’eau de neige, et que je nettoie mes mains dans la pureté,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Alors tu me plongeras dans un fossé, et mes vêtements m’auront en horreur.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Car il n’est pas homme, comme moi, pour que je lui réponde, pour que nous allions ensemble en jugement.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Il n’y a pas entre nous un arbitre qui mettrait sa main sur nous deux.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Qu’il retire sa verge de dessus moi, et que sa terreur ne me trouble pas;
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Alors je parlerai et je ne le craindrai pas; mais il n’en est pas ainsi de moi.
