Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Joob answeride, and seide, Verili Y woot, that it is so,
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
and that a man comparisound to God schal not be maad iust.
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
If he wole stryue with God, he may not answere to God oon for a thousynde.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
He is wiys in herte, and strong in myyt; who ayenstood hym, and hadde pees?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Which bar hillis fro o place to anothir, and thei wisten not; whiche he distriede in his strong veniaunce.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Which stirith the erthe fro his place, and the pilers therof schulen `be schakun togidere.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Which comaundith to the sunne, and it risith not; and he closith the sterris, as vndur a signet.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Which aloone stretchith forth heuenes, and goith on the wawis of the see.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Which makith Ariture, and Orionas, and Hiadas, `that is, seuene sterris, and the innere thingis of the south.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Which makith grete thingis, and that moun not be souyt out, and wondurful thingis, of whiche is noon noumbre.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
If he cometh to me, `that is, bi his grace, Y schal not se hym; if he goith awey, `that is, in withdrawynge his grace, Y schal not vndurstonde.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
If he axith sodeynli, who schal answere to hym? ethir who may seie to hym, Whi doist thou so?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
`God is he, whos wraththe no man may withstonde; and vndur whom thei ben bowid, that beren the world.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Hou greet am Y, that Y answere to hym, and speke bi my wordis with hym?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Which also schal not answere, thouy Y haue ony thing iust; but Y schal biseche my iuge.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
And whanne he hath herd me inwardli clepynge, Y bileue not, that he hath herd my vois.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
For in a whirlewynd he schal al to-breke me, and he schal multiplie my woundis, yhe, without cause.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
He grauntith not, that my spirit haue reste, and he fillith me with bittirnesses.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
If strengthe is souyt, `he is moost strong; if equyte of doom is souyt, no man dar yelde witnessynge for me.
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
If Y wole make me iust, my mouth schal dampne me; if Y schal schewe me innocent, he schal preue me a schrewe.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Yhe, thouy Y am symple, my soule schal not knowe this same thing; and it schal anoye me of my lijf.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
O thing is, which Y spak, he schal waste `bi deth also the innocent and wickid man.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
If he betith, sle he onys, and leiye he not of the peynes of innocent men.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
The erthe is youun in to the hondis of the wickid; he hilith the face of iugis; that if he is not, who therfor is?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Mi daies weren swiftere than a corour; thei fledden, and sien not good.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Thei passiden as schippis berynge applis, as an egle fleynge to mete.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Whanne Y seie, Y schal not speke so; Y chaunge my face, and Y am turmentid with sorewe.
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
Y drede alle my werkis, witynge that thou `woldist not spare the trespassour.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Sotheli if Y am also thus wickid, whi haue Y trauelid in veyn?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Thouy Y am waischun as with watris of snow, and thouy myn hondis schynen as moost cleene,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
netheles thou schalt dippe me in filthis, and my clothis, `that is, werkis, schulen holde me abhomynable.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Trewli Y schal not answere a man, which is lijk me; nether that may be herd euenli with me in doom.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
`Noon is, that may repreue euer eithir, and sette his hond in bothe.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Do he awei his yerde fro me, and his drede make not me aferd.
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Y schal speke, and Y schal not drede hym; for Y may not answere dredynge.
