Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then responded Job, and said—
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Of a truth, I know that so it is, But how can a mortal be just with GOD?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
If he choose to contend with him, he cannot answer him, one of a thousand:
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Wise in heart, and alert in vigour, What man hath hardened himself against him, and prospered!
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Who removeth mountains, unawares, Who overturneth them in his anger;
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Who shaketh the earth, out of its place, and, the pillars thereof, shudder;
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Who commandeth the sun, and it breaketh not forth, and, about the stars, he putteth a seal;
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Who spreadeth out fire heavens, by himself alone! and marcheth along, on the heights of the sea;
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Who made the Bear, the Giant and the Cluster, and the chambers of the south;
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Who doeth great things, past finding out, and marvels, beyond number.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Lo! he cometh upon me, yet can I not see him, Yea he passeth on, yet can I not discern him.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Lo! he snatcheth away, who can bring it back? Who shall say unto him, What wouldst thou do?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
As for GOD, if he withdraw not his anger, under him, will have submitted themselves—the proud helpers.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
How much less that, I, should answer him, should choose my words with him?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Whom, though I were righteous, yet would I not answer, to be absolved, I would make supplication.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Though I had called, and he had answered me, I could not believe, that he would lend an ear to my voice.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
For, with a tempest, would he fall upon me, and would multiply my wounds without need;
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
He would not suffer me to recover my breath, for he would surfeit me with bitter things.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
If it regardeth vigour, bold is he! If justice, who could summon him?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
If I should justify myself, mine own mouth, would condemn me, —I blameless? then had it shewn me perverse.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
I blameless? I should not know my own soul, I should despise my own life!
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
One thing, there is, for which cause, I have said it, The blameless and the lawless, he bringeth to an end.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
If, a scourge, slay suddenly, at the despair of innocent ones, he mocketh.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
The earth, hath been given into the hand of a lawless one, The faces of her judges, he covereth, If not, then who is it?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
My days, therefore, are swifter than a runner, They have fled, they have seen no good.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
They have passed away with boats of paper-reed, like a vulture [which] rusheth upon food.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
If I say, I will forget my complaint, I will lay aside my sad countenance, and brighten up,
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
I am afraid of all my pains, I know, that thou wilt not pronounce me innocent.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
I, shall be held guilty, —Wherefore then, in vain, should I toil?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Though I bathe myself in snow water, and cleanse, in cleanness itself, my hands,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Then, in a ditch, wouldst thou plunge me, and mine own clothes should abhor me:
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
For he is not a man like myself, whom I might answer, nor could we come together into judgment:
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
There is not, between us, a mediator, who might lay his hand upon us both.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Let him take from off me his rod, and, his terror, let it not startle me:
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
I could speak, and not be afraid of him, although, not so, am, I, in myself!
