Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered and said:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Of a truth, I know that it is so: For how can man be just before God?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
If he choose to contend with him, He cannot answer him to one charge of a thousand.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
He is excellent in wisdom, mighty in strength: Who hath hardened himself against him, and prospered?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
He removeth the mountains, and they know it not; He overturneth them in his anger.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
He shaketh the earth out of her place, And the pillars thereof tremble.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
He commandeth the sun, and it riseth not, And he sealeth up the stars.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
He alone spreadeth out the heavens, And walketh upon the high waves of the sea.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
He made the Bear, Orion, and the Pleiades, And the secret chambers of the South.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
He doeth great things past finding out, Yea, wonderful things without number.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Lo! he goeth by me, but I see him not; He passeth along, but I do not perceive him.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Lo! he seizeth, and who can hinder him? Who will say to him, What doest thou?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
God will not turn away his anger; The proud helpers are brought low before him.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
How much less shall I answer him, And choose out words to contend with him?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Though I were innocent, I would not answer him; I would cast myself on the mercy of my judge.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Should I call, and he make answer to me, I could not believe that he listened to my voice, —
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
He who falleth upon me with a tempest, And multiplieth my wounds without cause!
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Who will not suffer me to take my breath, But filleth me with bitterness!
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
If I look to strength, “Lo! here am I!” [[saith he, ]] If to justice, “Who shall summon me to trial?”
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Though I were upright, yet must my own mouth condemn me; Though I were innocent, He would prove me perverse.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Though I were innocent, I would not care for myself; I would despise my life.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
It is all one; therefore I will affirm, He destroyeth the righteous and the wicked alike.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
When the scourge bringeth sudden destruction, He laugheth at the sufferings of the innocent.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
The earth is given into the hands of the wicked; He covereth the face of the judges thereof; If it be not He, who is it?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
My days have been swifter than a courier; They have fled away; they have seen no good.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
They have gone by like the reed-skiffs; Like the eagle, darting upon his prey.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
If I say, I will forget my lamentation, I will change my countenance, and take courage,
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
Still am I in dread of the multitude of my sorrows; For I know that thou wilt not hold me innocent.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
I shall be found guilty; Why then should I labor in vain?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
If I wash myself in snow, And cleanse my hands with lye,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Still wilt thou plunge me into the pit, So that my own clothes will abhor me.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
For He is not a man, as I am, that I may contend with him, And that we may go together into judgment;
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
There is no umpire between us, Who may lay his hand upon us both.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Let him take from me his rod, And not dismay me with his terrors,
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Then I will speak, and not be afraid of him: For I am not so at heart.
