Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
And Job answers and says:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
“Truly I have known that [it is] so, But how is man righteous with God?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
If he delights to strive with Him—He does not answer him one of a thousand.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Wise in heart and strong in power—Who has hardened toward Him and is at peace?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Who is removing mountains, And they have not known, Who has overturned them in His anger.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Who is shaking earth from its place, And its pillars move themselves.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Who is commanding to the sun, and it does not rise, And the stars He seals up.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Stretching out the heavens by Himself, And treading on the heights of the sea,
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Making the Great Bear, Orion, and the Pleiades, And the inner chambers of the south.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Doing great things until there is no searching, And wonderful, until there is no numbering.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Behold, He goes over by me, and I do not see, And He passes on, and I do not attend to it.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Behold, He snatches away, who brings it back? Who says to Him, What [are] You doing?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
God does not turn back His anger, Proud helpers have bowed under Him.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
How much less do I answer Him? Choose out my words with Him?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Whom, though I were righteous, I do not answer, For my judgment I make supplication.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Though I had called and He answers me, I do not believe that He gives ear [to] my voice.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Because He bruises me with a storm, And has multiplied my wounds for nothing.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
He does not permit me to refresh my spirit, But fills me with bitter things.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
If of power, behold, the Strong One; And if of judgment—who convenes me?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
If I am righteous, my mouth declares me wicked; [If] I am perfect, it declares me perverse.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
I am perfect; I do not know my soul, I despise my life.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
It is the same thing, therefore I said, He is consuming the perfect and the wicked.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
If a scourge puts to death suddenly, He laughs at the trial of the innocent.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Earth has been given Into the hand of the wicked. He covers the faces of her judges, If not—where, who [is] he?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
My days have been swifter than a runner, They have fled, they have not seen good,
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
They have passed on with ships of reed, As an eagle darts on food.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Though I say, I forget my talking, I forsake my corner, and I brighten up!
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
I have been afraid of all my griefs, I have known that You do not acquit me.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
I become wicked; why [is] this? I labor [in] vain.
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
If I have washed myself with snow-water, And purified my hands with soap,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Then You dip me in corruption, And my garments have detested me.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
But if a man like myself—I answer Him, We come together into judgment.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
If there were a mediator between us, He places his hand on us both.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
He turns aside His rod from off me, And His terror does not make me afraid,
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
I speak, and do not fear Him, but I am not right with myself.”
