Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then answered Job, and said,
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Truly I know that it is so: and how could a mortal be righteous before God?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
If he were desirous to enter into a contest with him, he could not give him one answer out of a thousand.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
He is wise of heart, and mighty in strength: who hath hardened himself against him, and escaped unscathed?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
[He it is] who removeth mountains, and they know it not, yea, when he overturneth them in his anger;
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Who shaketh the earth loose out of her place, that her pillars tremble;
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Who speaketh to the sun, and he shineth not, and around the stars he placeth a seal;
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Who spread out the heavens by himself alone, and treadeth upon the hillocks of the sea;
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Who made the Bear, Orion, and the Pleiades, and the chambers the south;
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Who doth great things which are quite unsearchable, and wonders which are quite without number.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Lo, were he to go past by me, I should not see him; and were he to pass along, I should not perceive him.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Behold, were he to snatch aught away, who could hold him back? who would say unto him, What dost thou?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
God will not withdraw his anger: beneath him sink down the helpers of the proud.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
How much less then could I answer him, and select my words [to contend] with him?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Whom, were I even righteous, I could not answer? to him that condemneth me I could [only] make supplication.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Or were I to call, and he would answer me, I could yet not believe that he would give ear unto my voice—
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
He that bruiseth me with [his] tempest, and multiplieth my wounds without a cause.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
He suffereth me not to recover my breath; but feedeth me overmuch with bitter things.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
If it regard strength, lo, he is the powerful; and if justice, who will cite him for me to appear?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
If I were righteous even, my own mouth would condemn me: were I innocent, it would still prove me perverse.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
I am innocent; I will not have regard for myself: I will despise my life.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
One thing is [certain], therefore have I said it, The innocent and the wicked he bringeth to their end.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
If a scourge should slay suddenly, he will mock at the trial of the guiltless.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Is a land given up into the hand of the wicked? he covereth the faces of its judges: if this be not the truth, who is it then?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
And my days pass swifter than a runner: they flee away, they see no happiness,
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
They hasten along like pirate ships: like the eagle that stoopeth down upon his food.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
If I say, I will forget my complaint, I will leave off my sorrowful countenance, and recover my cheerfulness:
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
O then would I be in dread of all my pains; I know that thou wilt not declare me innocent.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
I must ever be guilty: why then should I fatigue myself for nought?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
If I were to wash myself in snow-water, to cleanse myself in the purity of my hands:
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Even then wouldst thou plunge me in the ditch, that my own clothes would render me abhorred.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
For he is not a man, like me, that I could answer him, that we should enter together into a contest.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
There is no one who can decide between us, who could lay his hand upon us both.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Let him but remove from me his rod, and let not his dread terrify me:
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Then would I speak, and not fear him; for the like I feel not within me.
