Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered and said:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Of a truth I know that it is so; and how can man be just with God?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
If one should desire to contend with Him, he could not answer Him one of a thousand.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
He is wise in heart, and mighty in strength; who hath hardened himself against Him, and prospered?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Who removeth the mountains, and they know it not, when He overturneth them in His anger.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Who shaketh the earth out of her place, and the pillars thereof tremble.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Who commandeth the sun, and it riseth not; and sealeth up the stars.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Who alone stretcheth out the heavens, and treadeth upon the waves of the sea.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Who maketh the Bear, Orion, and the Pleiades, and the chambers of the south.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Who doeth great things past finding out; yea, marvellous things without number.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Lo, He goeth by me, and I see Him not. He passeth on also, but I perceive Him not.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Behold, He snatcheth away, who can hinder Him? Who will say unto Him: 'What doest Thou?'
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
God will not withdraw His anger; the helpers of Rahab did stoop under Him.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
How much less shall I answer Him, and choose out my arguments with Him?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Whom, though I were righteous, yet would I not answer; I would make supplication to Him that contendeth with me.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
If I had called, and He had answered me; yet would I not believe that He would hearken unto my voice —
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
He that would break me with a tempest, and multiply my wounds without cause;
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
That would not suffer me to take my breath, but fill me with bitterness.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
If it be a matter of strength, lo, He is mighty! and if of justice, who will appoint me a time?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Though I be righteous, mine own mouth shall condemn me; though I be innocent, He shall prove me perverse.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
I am innocent — I regard not myself, I despise my life.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
It is all one — therefore I say: He destroyeth the innocent and the wicked.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
If the scourge slay suddenly, He will mock at the calamity of the guiltless.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
The earth is given into the hand of the wicked; he covereth the faces of the judges thereof; if it be not He, who then is it?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Now my days are swifter than a runner; they flee away, they see no good.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
They are passed away as the swift ships; as the vulture that swoopeth on the prey.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
If I say: 'I will forget my complaint, I will put off my sad countenance, and be of good cheer',
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
I am afraid of all my pains, I know that Thou wilt not hold me guiltless.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
I shall be condemned; why then do I labour in vain?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
If I wash myself with snow water, and make my hands never so clean;
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Yet wilt Thou plunge me in the ditch, and mine own clothes shall abhor me.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
For He is not a man, as I am, that I should answer Him, that we should come together in judgment.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
There is no arbiter betwixt us, that might lay his hand upon us both.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Let Him take His rod away from me, and let not His terror make me afraid;
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Then would I speak, and not fear Him; for I am not so with myself.
