Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Job replied,
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
“Yes, I know all that! But how can anyone be right before God?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
If you wanted to argue with God, God could ask a thousand questions that no-one could answer.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
God is so wise and so powerful that no-one could challenge him and win.
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
God moves the mountains suddenly; he overturns them in his anger.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
He shakes the earth, making its foundations quake.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
He is the one who can command the sun not to rise and the stars not to shine.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
He alone is the one who stretches out the heavens and walks on the waves of the sea.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
He made the constellations of the Bear, Orion, the Pleiades, and the stars of the southern sky.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
He is the one who does incredible things that are beyond our understanding, marvelous things that are uncountable.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
But when he passes by me, I don't see him; when he moves on, he is invisible to me.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
If he takes away, who can prevent him? Who is going to ask him, ‘What are you doing?’
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
God does not restrain his anger; he crushes Rahab's helpers underfoot.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
So how much less could I answer God, or choose my words to argue with him!
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Even though I'm right, I can't answer him. I must plead for mercy from my judge.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Even if I called him to come and he responded, I don't believe he would listen to me.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
He pounds me with the winds of a storm; he wounds me time and again, without giving a reason.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
He doesn't give me a chance even to catch my breath; instead he fills my life with bitter suffering.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
If it's a question of strength, then God is the strongest. If it's a question of justice, then who will set a time for my case?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Even though I am right, my own mouth would condemn me; even though I am innocent, he would prove me wrong.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
I am innocent! I don't care what happens to me. I hate my life!
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
That's why I say, ‘It makes no difference to God. He destroys both the innocent and the wicked.’
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
When disaster strikes suddenly he mocks the despair of the innocent.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
The earth has been handed over to the wicked; he blinds the eyes of the judges—if it's not him who does this, then who is it?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
The days of my life race by like a runner, rushing past without me seeing any happiness.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
They pass by like fast sailing ships, like an eagle swooping down on its prey.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
If I said to myself, ‘I will forget my complaints; I will stop crying and be happy,’
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
I would still be terrified at all my suffering because you, God, will not say I'm innocent.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Since I'm condemned, what's the point in arguing?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Even if I wash myself with pure mountain water and clean my hands with soap,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
you would toss me into a slime pit so that even my own clothes would hate me!
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
For God is not a mortal being like me, I can't defend myself or take him to court.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
If only there was an arbitrator who could bring us both together!
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
I wish God would stop beating me with his rod and terrifying me!
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Then I could speak up without being afraid—but since I am, I can't!”
