Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
And Job answered and said,
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Of a truth I know it is so; but how can man be just with God?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
If he shall choose to strive with him, he cannot answer him one thing of a thousand.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
He is wise in heart and mighty in strength: who hath hardened himself against him, and had peace?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Who removeth mountains, and they know it not, when he overturneth them in his anger;
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Who shaketh the earth out of its place, and the pillars thereof tremble;
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Who commandeth the sun, and it riseth not, and he sealeth up the stars;
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Who alone spreadeth out the heavens, and treadeth upon the high waves of the sea;
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Who maketh the Bear, Orion, and the Pleiades, and the chambers of the south;
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Who doeth great things past finding out, and wonders without number.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Lo, he goeth by me, and I see [him] not; and he passeth along, and I perceive him not.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Behold, he taketh away: who will hinder him? Who will say unto him, What doest thou?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
God withdraweth not his anger; the proud helpers stoop under him:
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
How much less shall I answer him, choose out my words [to strive] with him?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Whom, though I were righteous, [yet] would I not answer; I would make supplication to my judge.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
If I had called, and he had answered me, I would not believe that he hearkened to my voice, —
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
He, who crusheth me with a tempest, and multiplieth my wounds without cause.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
He suffereth me not to take my breath, for he filleth me with bitternesses.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Be it a question of strength, lo, [he is] strong; and be it of judgment, who will set me a time?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
If I justified myself, mine own mouth would condemn me; were I perfect, he would prove me perverse.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Were I perfect, [yet] would I not know my soul: I would despise my life.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
It is all one; therefore I said, he destroyeth the perfect and the wicked.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
If the scourge kill suddenly, he mocketh at the trial of the innocent.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
The earth is given over into the hand of the wicked [man]; he covereth the faces of its judges. If not, who then is it?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
And my days are swifter than a runner: they flee away, they see no good.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
They pass by like skiffs of reed; as an eagle that swoops upon the prey.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
If I say, I will forget my complaint, I will leave off my [sad] countenance, and brighten up,
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
I am afraid of all my sorrows; I know that thou wilt not hold me innocent.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Be it that I am wicked, why then do I labour in vain?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
If I washed myself with snow-water, and cleansed my hands in purity,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Then wouldest thou plunge me in the ditch, and mine own clothes would abhor me.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
For he is not a man, as I am, that I should answer him; that we should come together in judgment.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
There is not an umpire between us, who should lay his hand upon us both.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Let him take his rod away from me, and let not his terror make me afraid,
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
[Then] I will speak, and not fear him; but it is not so with me.
