Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered and said,
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
I know of a truth that it is so: for how shall a mortal man be just before the Lord?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
For if he would enter into judgment with him, [God] would not hearken to him, so that he should answer to one of his charges of a thousand.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
For he is wise in mind, and mighty, and great: who has hardened himself against him and endured?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Who wears out the mountains, and [men] know it not: who overturns them in anger.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Who shakes the [earth] under heaven from its foundations, and its pillars totter.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Who commands the sun, and it rises not; and he seals up the stars.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Who alone has stretched out the heavens, and walks on the sea as on firm ground.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Who makes Pleias, and Hesperus, and Arcturus, and the chambers of the south.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Who does great and unsearchable things; glorious also and excellent things, innumerable.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
If ever he should go beyond me, I shall not see him: if he should pass by me, neither thus have I known [it].
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
If he would take away, who shall turn him back? or who shall say to him, What hast thou done?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
For [if] he has turned away [his] anger, the whales under heaven have stooped under him.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Oh then that he would hearken to me, or judge my cause.
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
For though I be righteous, he will not hearken to me: I will intreat his judgment.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
And if I should call and he should not hearken, I cannot believe that he has listened to my voice.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Let him not crush me with a dark storm: but he has made by bruises many without cause.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
For he suffers me not to take breath, but he has filled me with bitterness.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
For indeed he is strong in power: who then shall resist his judgment?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
For though I should seem righteous, my mouth will be profane: and though I should seem blameless, I shall be proved perverse.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
For even if I have sinned, I know it not [in] my soul: but my life is taken away.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Wherefore I said, Wrath slays the great and mighty man.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
For the worthless die, but the righteous are laughed to scorn.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
For they are delivered into the hands of the unrighteous [man]: he covers the faces of the judges [of the earth]: but if it be not he, who is it?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
But my life is swifter than a post: [my days] have fled away, and they knew it not.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Or again, is there a trace of [their] path [left] by ships? or is there one of the flying eagle as it seeks [its] prey?
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
And if I should say, I will forget to speak, I will bow down my face and groan;
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
I quake in all my limbs, for I know that thou wilt not leave me alone [as] innocent.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
But since I am ungodly, why have I not died?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
For if I should wash myself with snow, and purge myself with pure hands,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
thou hadst thoroughly plunged me in filth, and my garment had abhorred me.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
For thou art not man like me, with whom I could contend, that we might come together to judgment.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Would that [he] our mediator were [present], and a reprover, and one who should hear [the cause] between both.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Let him remove [his] rod from me, and let not his fear terrify me:
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
so shall I not be afraid, but I will speak: for I am not thus conscious [of guilt].
