< Jób 9 >

1 Felele pedig Jób, és monda:
Then Job answered:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
“Yes, I know that it is so, but how can a mortal be righteous before God?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
If one wished to contend with God, he could not answer Him one time out of a thousand.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
God is wise in heart and mighty in strength. Who has resisted Him and prospered?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
He moves mountains without their knowledge and overturns them in His anger.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
He shakes the earth from its place, so that its foundations tremble.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
He commands the sun not to shine; He seals off the stars.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
He alone stretches out the heavens and treads on the waves of the sea.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
He is the Maker of the Bear and Orion, of the Pleiades and the constellations of the south.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
He does great things beyond searching out, and wonders without number.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Were He to pass by me, I would not see Him; were He to move, I would not recognize Him.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
If He takes away, who can stop Him? Who dares to ask Him, ‘What are You doing?’
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
God does not restrain His anger; the helpers of Rahab cower beneath Him.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
How then can I answer Him or choose my arguments against Him?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
For even if I were right, I could not answer. I could only beg my Judge for mercy.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
If I summoned Him and He answered me, I do not believe He would listen to my voice.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
For He would crush me with a tempest and multiply my wounds without cause.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
He does not let me catch my breath, but overwhelms me with bitterness.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
If it is a matter of strength, He is indeed mighty! If it is a matter of justice, who can summon Him?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Even if I were righteous, my mouth would condemn me; if I were blameless, it would declare me guilty.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Though I am blameless, I have no concern for myself; I despise my own life.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
It is all the same, and so I say, ‘He destroys both the blameless and the wicked.’
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
When the scourge brings sudden death, He mocks the despair of the innocent.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
The earth is given into the hand of the wicked; He blindfolds its judges. If it is not He, then who is it?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
My days are swifter than a runner; they flee without seeing good.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
They sweep by like boats of papyrus, like an eagle swooping down on its prey.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
If I were to say, ‘I will forget my complaint and change my expression and smile,’
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
I would still dread all my sufferings; I know that You will not acquit me.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Since I am already found guilty, why should I labor in vain?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
If I should wash myself with snow and cleanse my hands with lye,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
then You would plunge me into the pit, and even my own clothes would despise me.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
For He is not a man like me, that I can answer Him, that we can take each other to court.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Nor is there a mediator between us, to lay his hand upon us both.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Let Him remove His rod from me, so that His terror will no longer frighten me.
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Then I would speak without fear of Him. But as it is, I am on my own.

< Jób 9 >