Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Eka ayub nodwoko kama:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
“Ee, angʼeyo ni gima iwachono en adier. To ere kaka dhano mangima nyalo bedo kare e nyim Nyasaye?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Kata dabed ni ngʼato dwaro mino kode wach, to bende dhano diduok penjo achiel kuom penjoge alufu achiel.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Riekone tut kendo tekre ngʼeny. En ngʼa mosepiem kode miloye?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Ogolo gode kuonde ma gintie ka ok gingʼeyo kendo ongʼielogi ka en gi mirima.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Oyiengo piny gie mise mare kendo omiyo sirni mage yiengni.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Kowuoyo to chiengʼ ok rieny kendo oumo ler mar sulwe.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
En owuon ema noyaro polo kendo en ema nonyono apaka madongo mag nam.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
En ema nochweyo sulwe madongo kaka, yugni, oluoro-budho, ratego, kod sulwe mogudore mathoth man yo milambo.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Otimo gik madongo miwuoro mayombo pach dhano, honni mathoth ma ok kwanre.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Ka okadho buta to ok anyal nene; ka odhi nyima to ok anyal yange.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Kokawo gimoro odhigo; to en ngʼa manyalo tame? En ngʼa manyalo penje ni, ‘Ma to angʼo ma itimoni?’
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Nyasaye ok gengʼ mirimbe kendo nyaka jolwenj Rahab bende noloyo mopodho e tiende.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
“Ere kuma dayudie weche ma dawachne? Koro ere kaka damin kode wach?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Kata dabed ni aonge richo kata achiel, to ok dadwoke; anyalo mana ywagora ne jangʼadna bura mondo okecha.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Kata dabed ni aluonge mi obiro ira, to ok ayie ni onyalo winjo wachna.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Mirimb Nyasaye nyalo tieka kendo onyalo miyo adhondena medore kayiem nono.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Ok onyal weya aywe to otimona mana gik mamiyo chunya bedo malit.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Kaponi teko ema iwuoyoe, to otek ndi, kendo kata ka adiera ema ilose, to en ngʼa manyalo chune mondo obi onyis wach kuome.
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Kata dabed ni aonge richo kata achiel, to dhoga pod biro mana ndhoga. Kata dabed ni aonge rach moro amora, to dhoga pod biro miyo inena kaka jaketho.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
“Kata dabed ni aonge gi ketho moro amora, to onge ber maneno, nikech ngimana en kayiem nono.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Ma emomiyo aneno ni gik moko duto chalre nikech okumo joma onge ketho kod joma timbegi richo machalre.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Ka masira oneko apoya, to pek ma ngʼat makare oyudo ok obadhe.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Nyasaye oseketo piny e lwet joma timbegi richo, bende omiyo jongʼad bura duto bedo muofni. To ka ok en ema notimo kamano, to ngʼatno mane otimo mano?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
“Ndalona ringo mapiyo moloyo jangʼwech; girumo piyo ka gionge mor kata matin.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Gikadho piyo mana ka yiedhi molos gi oundho maringo e nam, kendo ka ongoe mafuyo e kor polo karango piny mondo omak nyagweno.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Ka anyalo wacho ni wiya owil gi gik maricho ma Nyasaye osetimona, to abiro loko pacha mi abed mamor.
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
Kata kamano, pod aluoro aluora masira momaka nikech angʼeyo ni Nyasaye ok nyal kwana ka ngʼat maonge ketho.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Kaka koro osekawa ni an jaketho, angʼo ma dimi pod anyagra nono?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Kata dine aluokra gi sabun mi aluok lwetena maler,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
to pod ibiro luta mana e chwodho mi nyaka lepa bende biro jok koda.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
“Nyasaye ok en dhano kaka an ma dahedhra dwokora kode, kata madimi wayal kode e od bura.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Ka dine bed ni nitie ngʼato manyalo bedo jathek e kinda gi Nyasaye, kata ngʼato manyalo ngʼado bura e kinda kode,
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
kata ngʼat manyalo golo kum mare kuoma, mondo omi masichene kik bwoga,
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
eka dine awuoyo ka ok aluore, to kaka weche chal sani, ok anyal timo kamano.”
