Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Saa tog Job til Orde og svarede:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Jeg ved forvist, at saaledes er det, hvad Ret har en dødelig over for Gud?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Vilde Gud gaa i Rette med ham, kan han ikke svare paa et af tusind!
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Viis af Hjerte og vældig i Kraft hvo trodsede ham og slap vel derfra?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Han flytter Bjerge saa let som intet, vælter dem om i sin Vrede,
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
ryster Jorden ud af dens Fuger, saa dens Grundstøtter bæver;
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
han taler til Solen, saa skinner den ikke, for Stjernerne sætter han Segl,
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
han udspænder Himlen ene, skrider hen over Havets Kamme,
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
han skabte Bjørnen, Orion, Syvstjernen og Sydens Kamre,
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
han øver ufattelig Vælde og Undere uden Tal!
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Gaar han forbi mig, ser jeg ham ikke, farer han hen, jeg mærker ham ikke;
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
røver han, hvem mon der hindrer ham i det? Hvo siger til ham: »Hvad gør du?«
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Gud lægger ikke Baand paa sin Vrede, Rahabs Hjælpere bøjed sig under ham;
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
hvor kan jeg da give ham Svar og rettelig føje min Tale for ham!
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Har jeg end Ret, jeg kan dog ej svare, maa bede min Dommer om Naade!
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Nævned jeg ham, han svared mig ikke, han hørte, tror jeg, ikke min Røst,
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
han, som river mig bort i Stormen, giver mig Saar paa Saar uden Grund,
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
ikke lader mig drage Aande, men lader mig mættes med beske Ting.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Gælder det Kæmpekraft, melder han sig! Gælder det Ret, hvo stævner ham da!
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Har jeg end Ret, maa min Mund dog fælde mig, er jeg end skyldfri, han gør mig dog vrang!
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Skyldfri er jeg, ser bort fra min Sjæl og agter mit Liv for intet!
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Lige meget; jeg paastaar derfor: Skyldfri og skyldig gør han til intet!
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Naar Svøben kommer med Død i et Nu, saa spotter han skyldfries Hjertekval;
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Jorden gav han i gudløses Haand, hylder dens Dommeres Øjne til, hvem ellers, om ikke han?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Raskere end Løberen fløj mine Dage, de svandt og saa ikke Lykke,
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
gled hen som Baade af Siv, som en Ørn, der slaar ned paa Bytte.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Dersom jeg siger: »Mit Suk vil jeg glemme, glatte mit Ansigt og være glad, «
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
maa jeg dog grue for al min Smerte, jeg ved, du kender mig ikke fri.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Jeg skal nu engang være skyldig, hvorfor da slide til ingen Nytte?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Toed jeg mig i Sne og tvætted i Lud mine Hænder,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
du dypped mig dog i Pølen, saa Klæderne væmmedes ved mig.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Thi du er ikke en Mand som jeg, saa jeg kunde svare, saa vi kunde gaa for Retten sammen;
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
vi savner en Voldgiftsmand til at lægge sin Haand paa os begge!
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Fried han mig for sin Stok, og skræmmed hans Rædsler mig ikke,
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
da talte jeg uden at frygte ham, thi min Dom om mig selv er en anden!
