< Jób 9 >

1 Felele pedig Jób, és monda:
Men Job svarede og sagde:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Sandelig, jeg ved, at det er saaledes; og hvorledes skulde et Menneske være retfærdigt for Gud?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Om det har Lyst til at trætte med ham, kan det ikke svare ham til et af tusinde.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Han er viis af Hjerte og stærk af Kraft; hvo forhærdede sig imod ham og havde Fred?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
han, som flytter Bjergene, inden de mærke til det, han, som omkaster dem i sin Vrede;
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
han, som bevæger Jorden fra dens Sted, og dens Piller bæve;
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
han, som taler til Solen, og den gaar ikke op, og som sætter Segl for Stjernerne;
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
han er ene den, som udbreder Himmelen, og som træder paa Havets Bølger;
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
han, som gjorde Bjørnen, Orion, og Syvstjernen og Stjernekamrene imod Syden;
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
han, som gør store Ting, saa de ikke staa til at ransage, og underlige Ting, saa der ikke er Tal derpaa!
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Se, han gaar forbi mig, og jeg ser ham ikke, og han farer frem, og jeg mærker ham ikke.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Se, han griber, hvo kan faa ham til at give igen? hvo vil sige til ham: Hvad gør du?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Gud kalder ikke sin Vrede tilbage; de, som ville hjælpe den hovmodige, maatte bøje sig under ham.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Langt mindre skulde jeg kunne svare ham, vælge mine Ord over for ham.
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Thi om jeg end var retfærdig, kunde jeg ikke svare; jeg maatte bede om Naade hos min Dommer.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Om jeg end kaldte, og han svarede mig, da kunde jeg dog ikke tro, at han vilde bøje Øren til min Røst.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Thi han vilde sønderknuse mig med en Storm og gøre mig mange Saar uden Aarsag.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Han vilde ikke tilstede mig at drage min Aande, men mætte mig med Bitterheder.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Kom det an paa den stærkes Kraft, siger han: „Se her!‟ og kom det an paa Ret: „Hvo stævner mig?‟
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Var jeg end retfærdig, saa skulde dog min Mund dømme mig at have Uret; var jeg end skyldfri, da skulde han dog forvende min Sag.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Jeg er skyldfri, men jeg kender ikke mig selv; jeg foragter mit Liv.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Det kommer ud paa eet! Derfor sagde jeg: Han udrydder den uskyldige med den skyldige.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Dræber Svøben hastelig, da spotter han de uskyldiges Prøvelse.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Et Land bliver givet i en ugudeligs Haand; han tilhyller dets Dommers Ansigt; gør han det ikke, hvo gør det da?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Og mine Dage have været lettere end en Løber; de flyede bort, de have ikke set det gode.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
De ere fremfarne som ilende Skibe, som en Ørn, der flyver efter Spise.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Naar jeg siger: Jeg vil glemme min Klage, jeg vil lade mit Ansigts sorrigfulde Mine fare og vederkvæge mig,
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
da maa jeg frygte for alle mine Smerter; jeg ved, at du lader mig ikke være uskyldig.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Jeg skal jo være skyldig! hvorfor skulde jeg da forgæves gøre mig Møje?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Om jeg end toede mig med Snevand og rensede mine Hænder med Sæbe,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
da vilde du dog dyppe mig ned i Pølen, saa mine Klæder vilde væmmes ved mig.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Thi han er ikke en Mand som jeg, at jeg kunde svare ham, at vi kunde møde med hinanden for Dommen.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Der er ingen, som kan skille Trætten ad imellem os, og som kan lægge sin Haand paa os begge.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Han borttage sit Ris fra mig, og hans Rædsel forfærde mig ikke!
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Da vilde jeg tale og ikke frygte for ham; thi jeg er ikke af den Slags, det ved jeg med mig selv.

< Jób 9 >