Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Odpověděv pak Job, řekl:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
I ovšem vím, žeť tak jest; nebo jak by mohl člověk spravedliv býti před Bohem silným?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
A chtěl-li by se hádati s ním, nemohl by jemu odpovědíti ani na jedno z tisíce slov.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Moudrého jest srdce a silný v moci. Kdo zatvrdiv se proti němu, pokoje užil?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
On přenáší hory, než kdo shlédne, a podvrací je v prchlivosti své.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
On pohybuje zemí z místa jejího, tak že se třesou sloupové její.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
On když zapovídá slunci, nevychází, a hvězdy zapečeťuje.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
On roztahuje nebe sám, a šlapá po vlnách mořských.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
On učinil Arktura, Oriona, Kuřátka a hvězdy skryté na poledne.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
On činí věci veliké, a to nevystižitelné a divné, jimž není počtu.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Ano jde-li mimo mne, tedy nevidím; ovšem když pomíjí, neznamenám ho.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Tolikéž jestliže co uchvátí, kdo mu to rozkáže navrátiti? Kdo dí jemu: Co činíš?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Nezdržel-li by Bůh hněvu svého, klesli by před ním spolu spuntovaní, jakkoli mocní.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Jakž bych já tedy jemu odpovídati, a jaká slova svá proti němu vyhledati mohl?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Kterémuž, bych i spravedliv byl, nebudu odpovídati, ale před soudcím svým pokořiti se budu.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Ač bych pak i volal, a on mi se ozval, neuvěřím, aby vyslyšel hlas můj,
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Poněvadž vichřicí setřel mne, rozmnožil rány mé bez příčiny.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Aniž mi dá oddechnouti, ale sytí mne hořkostmi.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Obrátil-li bych se k moci, aj, onť jest nejsilnější; pakli k soudu, kdo mi rok složí?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Jestliže se za spravedlivého stavěti budu, ústa má potupí mne; pakli za upřímého, převráceného mne býti ukáží.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Jsem-li upřímý, nebudu věděti toho; nenáviděti budu života svého.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Jediná jest věc, pročež jsem to mluvil, že upřímého jako bezbožného on zahlazuje.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Jestliže bičem náhle usmrcuje, zkušování nevinných se posmívá;
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Země dána bývá v ruku bezbožného, tvář soudců jejich zakrývá: jestliže ne on, kdož jiný jest?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Dnové pak moji rychlejší byli nežli posel; utekli, aniž viděli dobrých věcí.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Pominuli jako prudké lodí, jako orlice letící na pastvu.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Dím-li: Zapomenu se na své naříkání, zanechám horlení svého, a posilím se:
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
Lekám se všech bolestí svých, vida, že mne jich nezprostíš.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Jestli jsem bezbožný, pročež bych nadarmo pracoval?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Ano bych se i umyl vodou sněžnou, a očistil mýdlem ruce své,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Tedy v jámě pohřížíš mne, tak že se ode mne zprzní i to roucho mé.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Nebo Bůh není člověkem jako já, jemuž bych odpovídati mohl, a abychom vešli spolu v soud.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Aniž máme prostředníka mezi sebou, kterýž by rozhodl nás oba.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Kdyby odjal ode mne prut svůj, a strach jeho aby mne nekormoutil,
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Tehdáž bych mluvil, a nebál bych se, poněvadž není toho tak při mně.
