Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
Job loh koep a doo tih,
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
A tueng te ka ming tangloeng dae hlanghing he Pathen taengah metlam a tang thai eh?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Amah te oelh ham ngaih cakhaw, anih te thawngkhat ah pakhat long pataeng a doo thai moenih.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
A thinko cueih tih a thadueng khaw len rhapsat. A thuung dongah anih taengah unim aka mangkhak?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Tlang khaw haimo coeng tih a thintoek ah amih a maelh te khaw ming uh pawh.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Diklai he a hmuen lamloh tlai tih a tung khaw tuen coeng.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Khomik te a uen tih thoeng pawh, aisi khaw catui tloep a hnah.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Vaan ke amah bueng loh a cueh tih tuitunli kah hmuensang dongah a cawt.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Ning buhol neh airhitbom khaw, tuithim tlungkawt khaw a saii neh.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Khenah tloel duela hno len a saii tih tae lek pawt hil ah khobaerhambae coeng.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Kai taeng long a pah mai akhaw ka hmu pawt tih a tinghil akhaw anih te ka yakming moenih.
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Paco cakhaw ulong anih a mael sak? Ulong long anih te, “Balae na saii,” a ti nah?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Pathen tah a thintoek mael pawt tih Rahab aka bom rhoek khaw a hmui, a hmui ah ngam uh.
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Te dongah anih aisat te kai loh ka doo thai vetih a taengah ka ol ka coelh thai aya?
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Ka tang cakhaw kai lai aka tloek taengah ka doo thai pawt tih rhennah ni ka bih.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Ka khue tih kai n'doo cakhaw ka ol a hnatun tila ka tangnah moenih.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Hlithae neh kai kai m'phop tih lunglilungla la ka tloh ping.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Ka mueihla he mael hamla kai m'pae pawt dae olkhaa ni kai n'kum sak.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Thadueng dongah khaw len rhapsat tih laitloeknah dongah khaw unim kai aka tuentah he?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Ka ka neh ka tang akhaw ka boe hae ni, ka cuemthuek cakhaw ka kawn hae.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Ka cuemthuek dae ka hinglu khaw ka ming pawt tih ka hingnah khaw ka kohnue.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Te dongah pakhat la, “Cuemthuek neh halang khaw amah loh a khah,” a ti.
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Rhuihet loh a duek sak buengrhuet kae vaengah ommongsitoe kah noemcainah te a tamdaeng.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Diklai he halang kut ah pae tih a laitloek kah maelhmai te a khuk. Te pawt koinih amah te unim?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
Ka khohnin khaw aka yong lakah bawn tih a yong dongah a then khaw hmuh uh pawh.
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Sangpho canghlong bangla tinghil tih, atha bangla caak dongah cu.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
“Kai he ka kohuetnah ka hnilh pawn eh, ka maelhmai ka hlam saeh lamtah ngaidip saeh,’ ka ti akhaw,
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
Ka nganboh he boeih ka rhih tih kai nan hmil mahpawh tila ka ming.
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Kai ka boe coeng dae balae tih a honghi nen he ka kohnue eh?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Vuelsong tui dongah ka hluk vetih ka kut lunghuem neh ka cil cakhaw,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
vaam khuila kai nan nuem hae vetih ka himbai neh kamah khaw n'tuei uh ni.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Hlang he kamah bangla a om pawt dongah anih te ka doo koinih laitloeknah la rhenten m'pawk uh ni.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Mamih laklo ah oltloek tih mamih rhoi soah a kut aka tloeng om pawh.
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
A cungkui te kai taeng lamloh a khoe mai vetih a mueirhih loh kai n'let sak pawt mako.
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Ka thui neh anih ka rhih pawt dae kai he kamah taengah te tlam te ka om moenih.
