Jób 9
1 Felele pedig Jób, és monda:
А Иов в отговор рече:
2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
Наистина зная, че това е така, Но как ще се оправдае човек пред Бога?
3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
Ако поиска да се съди с Него, Не може да му отговори за едно от хиляда.
4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
Мъдро сърце и мощна сила има Бог; Кой, като е упорствувал против Него, е благоденствувал?
5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
Той премества планините и те не усещат Когато ги е превърнал в гнева Си.
6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
Той поклаща земята от мястото й, Тъй щото и стълбовете й треперят.
7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
Той заповядва на слънцето, и не изгрява; И туря под печат звездите.
8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Той сам простира небесата, И стъпва на морските вълни.
9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
Той прави съзвездията - Мечката, Ориона и Плеядите, И скритите пространства на юг.
10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Той прави велики и неизследими дела. И безбройни чудеса.
11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
Ето, минава край мене, и не Го виждам; Преминава и не Го съглеждам;
12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
Ако грабна плячка, кой ще Му забрани? Кой ще Му рече: Що правиш?
13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
Ако Бог не оттегли гнева Си, Горделивите помощници се повалят под Него!
14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
Колко по-малко бих могъл аз да Му отговоря И да избера думите си, за да разисквам с Него!
15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
Комуто, и праведен ако бях, не можех отговори, Но щях да повярвам, че е послушал гласа ми.
16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
Ако извиках, и ми отговореше, Не щях да повярвам, че е послушал гласа ми.
17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
Защото ме смазва с вихрушка, И умножава раните ми без причина.
18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
Не ме оставя да си отдъхна, Но ме насища с горчивини.
19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
Ако е дума за силата на мощните; Ето ме! Би казал Той; И ако за съд, би казал: Кой ще Ми определи време да съдя?
20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
Даже ако бях праведен, осъдили ме биха собствените ми уста; Ако бях непорочен, Той би ме показал опърничав.
21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
Макар да бях непорочен, не бих зачитал себе си, Презрял бих живота си.
22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
Все едно е; затова казвам: Той погубва и непорочния и нечестивия,
23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
Ако бичът Му убива внезапно, Той се смее при изпитанията на невинните.
24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
Земята е предадена в ръцете на нечестивите; Той покрива лицата на съдиите; Ако не, тогава кой е, който прави това?
25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
А моите дни са по-бързи от бързоходец; Бягат без да видят добро;
26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
Преминаха като леки кораби, Като орел, който се спуща върху лова.
27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
Ако река: Ще забравя оплакването си, Ще оставя желанието си, и ще се утеша.
28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
В ужас съм от всичките си скърби Зная, че Ти няма да ме имаш за невинен;
29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
Нечестив ще се считам; Защо, прочее, да се трудя напразно?
30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
Ако се умия със снежна вода, И очистя със сапун ръцете си,
31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
Ти пак ще ме хвърлиш в тинята, Така щото и самите ми дрехи ще се гнусят от мене.
32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
Защото Той не е човек, както съм аз, та да Му отговоря И да дойдем заедно на съд.
33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
Няма посредник помежду ни, Който да тури ръката си върху двама ни,
34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
Нека оттегли от мене тоягата Си, И ужасът Му да не ме уплашва.
35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
Тогава ще говоря, и няма да се боя от Него; Защото в себе си не съм така уплашен.
