< Jób 8 >
1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
Entonces intervino Bildad suhita:
2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
¿Hasta cuándo hablarás esas cosas, y los dichos de tu boca serán como viento impetuoso?
3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
¿Él tuerce lo recto? ¿ʼEL-Shadday pervierte la justicia?
4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
Si tus hijos pecaron contra Él, Él los entregó al poder de su transgresión.
5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
Si tú buscas a ʼElohim por la mañana e imploras a ʼEL-Shadday,
6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
si eres puro y recto, ciertamente ahora se levantará y restaurará tus justos bienes.
7 És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
Aunque tu principio sea pequeño, tu final será muy grande.
8 Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
Te ruego que preguntes a las generaciones pasadas y consideres las cosas investigadas por los antepasados de ellas.
9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
Porque nosotros somos de ayer y nada sabemos. Nuestros días sobre la tierra son como una sombra.
10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
¿No te instruirán ellos y te hablarán con palabras salidas de su corazón?
11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
¿El papiro crece donde no hay pantano? ¿Crece el junco sin agua?
12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
Cuando aún están verdes y no están cortados, se secan antes que las otras hierbas.
13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.
Así son las sendas de todos los que olvidan a ʼElohim. Así se desvanece la esperanza del impío,
14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
porque su confianza es frágil, y su seguridad como telaraña.
15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
Si se apoya en su casa, ésta no se sostendrá. Si se aferra a ella, no lo soportará.
16 Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.
Él está verde delante del sol, y por encima de su huerto brota su retoño,
17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
aunque sus raíces están entrelazadas sobre un montón de rocas y buscan un lugar entre las piedras.
18 Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
Si se arranca de su lugar, éste lo negará: ¡No te vi nunca!
19 Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
Ciertamente así es el gozo de su camino. Del polvo brotarán otros.
20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
Mira, tan ciertamente como ʼElohim nunca sostiene a los malhechores, así nunca se aparta del hombre intachable.
21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
Aún llenará tu boca de risa y tus labios con un grito de júbilo.
22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
Los que te aborrecen serán cubiertos de vergüenza. La morada de los impíos desaparecerá.