Jób 8
1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
Potem je odgovoril Bildád Suhéjec in rekel:
2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
»Doklej boš govoril te stvari? In kako dolgo bodo besede iz tvojih ust podobne močnemu vetru?
3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
Mar Bog izkrivlja sodbo? Mar Vsemogočni izkrivlja pravico?
4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
Če so tvoji otroci grešili zoper njega in jih je zavrgel zaradi njihovega prestopka,
5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
če hočeš zgodaj iskati Boga in narediti ponižno prošnjo Vsemogočnemu,
6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
če bi bil ti čist in pravičen, bi se on sedaj zaradi tebe zagotovo prebudil in prebivališče tvoje pravičnosti naredil uspešno.
7 És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
Čeprav je bil tvoj začetek majhen, bi vendar tvoj zadnji konec silno narasel.
8 Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
Kajti poizvedi, prosim te, o prejšnjem času in se pripravi, da preiskuješ o njihovih očetih
9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
(kajti mi smo samo od včeraj in ne vemo nič, ker so naši dnevi na zemlji senca).
10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
Mar te ne bodo poučili in ti povedali in izustili besed iz svojega srca?
11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
Mar lahko loček zraste brez blata? Mar lahko perunika raste brez vode?
12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
Medtem ko je še v svojem zelenju in ni odtrgana, ovene pred katerimkoli drugim zeliščem.
13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.
Takšne so steze vseh, ki pozabljajo Boga in upanje hinavca bo propadlo,
14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
katerega upanje bo odrezano, katerega trdno upanje bo pajkova mreža.
15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
Naslonil se bo na svojo hišo, toda ta ne bo obstala; trdno jo bo držal, toda ta ne bo zdržala.
16 Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.
Zelen je pred soncem in njegova veja poganja v njegovem vrtu.
17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
Njegove korenine so ovite okoli kupa in strmi na kraj kamnov.
18 Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
Če ga uniči iz svojega kraja, potem ga bo ta zatajil, rekoč: ›Nisem te videl.‹
19 Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
Glej, to je radost njegove poti in iz zemlje bodo pognali drugi.
20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
Glej, Bog ne bo zavrnil popolnega moža niti ne bo pomagal hudodelcem,
21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
dokler tvojih ust ne napolni s smehom in tvojih ustnic z radostjo.
22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
Tisti, ki te sovražijo, bodo oblečeni s sramoto in bivališče zlobnega bo prišlo v nič.«
