Jób 8

1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.

5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;

6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

7 És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

8 Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!

9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.

13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.

14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

16 Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.

17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

18 Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!

19 Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.

21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.