Jób 8
1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
Então respondeu Bildad o suhita, e disse:
2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
Até quando falarás tais coisas, e as razões da tua boca serão como um vento impetuoso?
3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
Porventura perverteria Deus o direito? e perverteria o Todo-poderoso a justiça?
4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
Se teus filhos pecaram contra ele, também ele os lançou na mão da sua transgressão.
5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
Mas, se tu de madrugada buscares a Deus, e ao Todo-poderoso pedires misericórdia,
6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
Se fores puro e reto, certamente logo despertará por ti, e restaurará a morada da tua justiça.
7 És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
O teu princípio, na verdade, terá sido pequeno, porém o teu último estado crescerá em extremo.
8 Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
Porque, pergunta agora às gerações passadas: e prepara-te para a inquirição de seus pais
9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
Porque nós somos de ontem, e nada sabemos; porquanto nossos dias sobre a terra são como a sombra.
10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
Porventura não te ensinarão eles, e não te falarão, e do seu coração não tirarão razões?
11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
Porventura sobe o junco sem lodo? ou cresce a espadana sem água?
12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
Estando ainda na sua verdura, ainda que a não cortem, todavia antes de qualquer outra erva se seca.
13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.
Assim são as veredas de todos quantos se esquecem de Deus: e a esperança do hipócrita perecerá.
14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
Cuja esperança fica frustrada: e a sua confiança será como a teia de aranha.
15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
Encostar-se-á à sua casa, mas não se terá firme: apegar-se-á a ela, mas não ficará em pé.
16 Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.
Está sumarento antes que venha o sol, e os seus renovos saem sobre o seu jardim;
17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
As suas raízes se entrelaçam junto à fonte, para o pedregal atenta.
18 Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
Absorvendo-o ele do seu lugar, nega-lo-á este, dizendo: Nunca te vi?
19 Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
Eis que este é alegria do seu caminho, e outros brotarão do pó.
20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
Eis que Deus não rejeitará ao reto; nem toma pela mão aos malfeitores:
21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
Até que de riso te encha a boca, e os teus lábios de jubilação.
22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
Teus aborrecedores se vestirão de confusão, e a tenda dos ímpios não existirá mais.
