Jób 8
1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
Då tok Bildad frå Suah til ords og sagde:
2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
«Kor lenge vil du tala so og lata ordi storma fram?
3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
Kann Gud vel rengja det som rett er? Kann Allvalds-Gud vel rengja rettferd?
4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
Hev dine søner synda mot han, gav han deim deira synd i vald.
5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
Um du søkja til din Gud, og beda Allvalds-Gud um nåde,
6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
er du då rein og utan svik, då vil han vakna upp for deg og reisa nytt ditt rettferdshus,
7 És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
Um og di fortid vesall var, so mykje større vert di framtid.
8 Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
Ja, spør deg for hjå farne ætter, agt på kva federne fann ut.
9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
- Me inkje veit, er frå i går; vårt liv ein skugge er på jordi -
10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
dei skal deg læra, gjeva svar med ord ifrå sitt hjartedjup:
11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
«Veks sevet vel på turre land? Trivst storren der som vatnet vantar?
12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
Enn stend det grønt, vert ikkje skore, då visnar det fyrr anna gras.»
13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.
So gjeng det deim som gløymer Gud; og voni glepp for gudlaus mann.
14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
Hans tillit sunderskori vert, hans tiltru vert til kongurvev;
15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
Det hus han styd seg til, det dett; det som han triv til, stend’kje fast.
16 Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.
Han saftfull veks, med soli skin; hans greiner yver hagen heng,
17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
og roti kring steinrøysar smett, og smyg seg inn imillom steinar.
18 Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
Men vert han riven frå sin stad, so hugsar staden han ei meir.
19 Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
Sjå det er gleda på hans veg; or moldi skyt ein annan fram.
20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
Men Gud vanvyrder ei den reine; dei vonde tek han ei i handi.
21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
Han enn din munn med lått skal fylla og lipporne med gledesong;
22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
men skammi klæda skal din fiend’; gudløysetjeld finst ikkje meir.»
