Jób 8
1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
E BILDAD Suhita rispose, e disse:
2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
Infino a quando proferirai tali ragionamenti, E [saranno] le parole della tua bocca [come] un vento impetuoso?
3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
Iddio pervertirebbe egli il giudicio? L'Onnipotente pervertirebbe egli la giustizia?
4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
Se i tuoi figliuoli hanno peccato contro a lui, Egli altresì li ha dati in mano del lor misfatto.
5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
[Ma] quant'è a te, se tu ricerchi Iddio, E chiedi grazia all'Onnipotente;
6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
Se tu [sei] puro e diritto, Certamente egli si risveglierà di presente in favor tuo, E farà prosperare il tuo giusto abitacolo.
7 És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
E la tua condizione di prima sarà stata piccola, E l'ultima diventerà grandissima.
8 Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
Perciocchè domanda pur le età primiere, E disponti ad informarti da' padri loro;
9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
Imperocchè, quant'è a noi, [siamo sol da] ieri in qua, E non abbiamo intendimento; Perchè i nostri giorni [son] come un'ombra sopra la terra;
10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
Non insegnerannoti essi, [e non] parlerannoti, E non trarranno essi fuori ragionamenti dal cuor loro?
11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
Il giunco sorgerà egli senza pantano? L'erba de' prati crescerà ella senz'acqua?
12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
E pure, mentre [è] ancor verde, e non [è] ancora segata, Si secca avanti ogni [altra] erba.
13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.
Tali [son] le vie di tutti quelli che dimenticano Iddio, E [così] perirà la speranza dell'ipocrita;
14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
La cui speranza sarà troncata, E la cui confidanza [sarà] una casa di ragnolo.
15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
Egli si appoggerà in su la casa sua, ma quella non istarà ferma; Egli si atterrà ad essa, ma ella non istarà in piè.
16 Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.
[Egli] è verdeggiante al sole, E i suoi rami si spandono fuori in sul giardino, nel quale è piantato;
17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
Le sue radici s'intralciano presso alla fonte, Egli mira la casa di pietra.
18 Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
Ma, se alcuno lo manderà in ruina, [divellendolo dal luogo suo], [Questo] lo rinnegherà dicendo: Io non ti vidi [giammai].
19 Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
Ecco, tale [è] l'allegrezza della sua via, E dalla polvere ne germoglieranno altri.
20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
Ecco, Iddio non disdegna l'[uomo] intiero; Ma altresì non presta la mano a' maligni.
21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
Ancora empierà egli la tua bocca di riso, E le tue labbra di giubilo.
22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
Quelli che ti odiano saranno vestiti di vergogna; Ma il tabernacolo degli empi non sarà [più].
