Jób 8
1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
Mais, répondant, Baldad, le Suhite, dit:
2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
Jusques à quand diras-tu de telles choses, et les paroles de ta bouche seront-elles comme un vent qui souffle de tout côté?
3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
Est-ce que Dieu pervertit le jugement, ou le Tout-Puissant subvertit-il la justice?
4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
Quand même tes enfants auraient péché contre lui, et qu’il les aurait abandonnés à la main de leur iniquité,
5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
Si toi cependant tu te lèves au point du jour pour aller vers Dieu, et que tu pries le Tout-Puissant;
6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
Si tu marches pur et droit, aussitôt il s’éveillera pour toi, et il donnera la paix à la demeure de ta justice;
7 És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
Tellement que, si tes premiers biens ont été peu de chose, tes derniers seront extrêmement augmentés.
8 Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
Interroge, en effet, la génération passée, et consulte avec soin la mémoire des pères;
9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
(Car nous sommes d’hier, et nous ignorons que nos jours sur la terre sont comme une ombre.)
10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
Et eux-mêmes t’instruiront; ils te parleront, et c’est de leur cœur qu’ils tireront leurs paroles
11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
Est-ce que le jonc peut verdir sans humidité, ou le carex croître sans eau?
12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
Lorsqu’il est encore en fleur, et qu’il n’a pas été cueilli par une main, il sèche avant toutes les herbes.
13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.
Ainsi sont les voies de tous ceux qui oublient Dieu, et ainsi périra l’espoir de l’impie.
14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
Sa folie ne lui plaira pas, et sa confiance est comme la maison de l’araignée,
15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
Il s’appuiera sur sa maison, et elle ne tiendra pas debout; il l’étayera, et elle ne subsistera pas.
16 Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.
Il paraît humide avant que vienne le soleil, et à son lever, son germe sortira de terre.
17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
Ses racines se multiplieront sur un tas de pierres, et il s’arrêtera parmi des cailloux.
18 Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
Si on l’arrache de sa place, elle le reniera et dira: Je ne te connais pas.
19 Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
C’est là, en effet, la joie de sa voie, que d’autres germent ensuite de la terre.
20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
Dieu ne rejette pas un homme simple, et il ne tendra pas la main à des méchants,
21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
Jusqu’à ce qu’un sourire remplisse ta bouche et un cri de joie tes lèvres.
22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
Ceux qui te haïssent seront couverts de confusion, et le tabernacle des impies ne subsistera pas.
