Jób 8
1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
Alors Baldad de Suhé prit la parole et dit:
2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
Jusques à quand tiendras-tu ces discours, et tes paroles seront-elles comme un souffle de tempête?
3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
Est-ce que Dieu fait fléchir le droit, ou bien le Tout-Puissant renverse-t-il la justice?
4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
Si tes fils ont péché contre lui, il les a livrés aux mains de leur iniquité.
5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
Pour toi, si tu as recours à Dieu, si tu implores le Tout-Puissant,
6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
si tu es droit et pur, alors il veillera sur toi, il rendra le bonheur à la demeure de ta justice,
7 És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
ton premier état semblera peu de chose, tant le second sera florissant.
8 Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
Interroge les générations passées, sois attentif à l’expérience des pères: —
9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
car nous sommes d’hier, et nous ne savons rien, nos jours sur la terre passent comme l’ombre; —
10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
ne vont-ils pas t’enseigner, te parler, et de leur cœur tirer des sentences:
11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
« Le papyrus croît-il en dehors des marais? Le jonc s’élève-t-il sans eau?
12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
Encore tendre, sans qu’on le coupe, il sèche avant toute herbe.
13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.
Telles sont les voies de tous ceux qui oublient Dieu; l’espérance de l’impie périra.
14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
Sa confiance sera brisée; son assurance ressemble à la toile de l’araignée.
15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
Il s’appuie sur sa maison, et elle ne tient pas; il s’y attache, et elle ne reste pas debout.
16 Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.
Il est plein de vigueur, au soleil, ses rameaux s’étendent sur son jardin,
17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
ses racines s’entrelacent parmi les pierres, il plonge jusqu’aux profondeurs du roc.
18 Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
Si Dieu l’arrache de sa place, sa place le renie: Je ne t’ai jamais vu.
19 Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
C’est là que sa joie se termine, et du même sol d’autres s’élèveront après lui. »
20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
Non, Dieu ne rejette pas l’innocent, il ne prend pas la main des malfaiteurs.
21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
Il remplira ta bouche d’éclats de rire, et mettra sur tes lèvres des chants d’allégresse.
22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
Tes ennemis seront couverts de honte, et la tente des méchants disparaîtra.
