Jób 8
1 Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:
And Bildad the Shuhite answereth and saith: —
2 Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?
Till when dost thou speak these things? And a strong wind — sayings of thy mouth?
3 Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?
Doth God pervert judgment? And doth the Mighty One pervert justice?
4 Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az ő gonoszságuk miatt vetette el őket.
If thy sons have sinned before Him, And He doth send them away, By the hand of their transgression,
5 De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz bocsánatért könyörögsz;
If thou dost seek early unto God, And unto the Mighty makest supplication,
6 Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.
If pure and upright thou [art], Surely now He waketh for thee, And hath completed The habitation of thy righteousness.
7 És ha előbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.
And thy beginning hath been small, And thy latter end is very great.
8 Mert kérdezd meg csak az azelőtti nemzedéket, és készülj csak fel az ő atyáikról való tudakozódásra!
For, ask I pray thee of a former generation, And prepare to a search of their fathers,
9 Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
(For of yesterday we [are], and we know not, For a shadow [are] our days on earth.)
10 Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!
Do they not shew thee — speak to thee, And from their heart bring forth words?
11 Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?
'Doth a rush wise without mire? A reed increase without water?
12 Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad.
While it [is] in its budding — uncropped, Even before any herb it withereth.
13 Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenről elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége is elvész.
So [are] the paths of all forgetting God, And the hope of the profane doth perish,
14 Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.
Whose confidence is loathsome, And the house of a spider his trust.
15 Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.
He leaneth on his house — and it standeth not: He taketh hold on it — and it abideth not.
16 Bő nedvességű ez a napfényen is, és ágazata túlnő a kertjén.
Green he [is] before the sun, And over his garden his branch goeth out.
17 Gyökerei átfonódnak a kőhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.
By a heap his roots are wrapped, A house of stones he looketh for.
18 Ámha kiirtják helyéről, megtagadja ez őt: Nem láttalak!
If [one] doth destroy him from his place, Then it hath feigned concerning him, I have not seen thee!
19 Ímé ez az ő pályájának öröme! És más hajt ki a porból.
Lo, this [is] the joy of his way, And from the dust others spring up.'
20 Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád előmenetelt.
Lo, God doth not reject the perfect, Nor taketh hold on the hand of evil doers.
21 Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.
While he filleth with laughter thy mouth, And thy lips with shouting,
22 Gyűlölőid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
Those hating thee do put on shame, And the tent of the wicked is not!
