Jób 7
1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?
“Is not man consigned to labor on earth? Are not his days like those of a hired hand?
2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:
Like a slave he longs for shade; like a hireling he waits for his wages.
3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.
So I am allotted months of futility, and nights of misery are appointed me.
4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.
When I lie down I think: ‘When will I get up?’ But the night drags on, and I toss and turn until dawn.
5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed.
My flesh is clothed with worms and encrusted with dirt; my skin is cracked and festering.
6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.
My days are swifter than a weaver’s shuttle; they come to an end without hope.
7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.
Remember that my life is but a breath. My eyes will never again see happiness.
8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!
The eye that beholds me will no longer see me. You will look for me, but I will be no more.
As a cloud vanishes and is gone, so he who goes down to Sheol does not come back up. (Sheol h7585)
10 Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.
He never returns to his house; his place remembers him no more.
11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.
Therefore I will not restrain my mouth; I will speak in the anguish of my spirit; I will complain in the bitterness of my soul.
12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem?
Am I the sea, or the monster of the deep, that You must keep me under guard?
13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:
When I think my bed will comfort me and my couch will ease my complaint,
14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;
then You frighten me with dreams and terrify me with visions,
15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.
so that I would prefer strangling and death over my life in this body.
16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem.
I loathe my life! I would not live forever. Leave me alone, for my days are but a breath.
17 Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
What is man that You should exalt him, that You should set Your heart upon him,
18 Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.
that You attend to him every morning, and test him every moment?
19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?
Will You never look away from me, or leave me alone to swallow my spittle?
20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.
If I have sinned, what have I done to You, O watcher of mankind? Why have You made me Your target, so that I am a burden to You?
21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.
Why do You not pardon my transgression and take away my iniquity? For soon I will lie down in the dust; You will seek me, but I will be no more.”
