Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Ayup jawaben mundaq dédi: —
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
«Ah, méning derdlik zarlirim tarazida ölchense! Ah, béshimgha chüshken barliq balayi’qaza bular bilen bille tarazilansa!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Shundaq qilinsa u hazir déngizdiki qumdin éghir bolup chiqidu; Shuning üchün sözlirim telwilerche boluwatidu.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Chünki Hemmige Qadirning oqliri manga sanjilip ichimde turuwatidu, Ularning zehirini rohim ichmekte, Tengrining wehimiliri manga qarshi sep tüzüp hujum qiliwatidu.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Yawa éshek ot-chöp tapqanda hangramdu? Kala bolsa yem-xeshek üstide möremdu?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Tuz bolmisa temsiz nersini yégili bolamdu? Xam tuxumning éqining temi barmu?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Jénim ulargha tegsimu seskinip kétidu, Ular manga yirginchlik tamaq bolup tuyulidu.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Ah, méning teshna bolghinim kelsidi! Tengri intizarimni ijabet qilsidi!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Ah, Tengri méni yanjip tashlisun! U qolini qoyuwétip jénimni üzüp tashlashqa muwapiq körsidi!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Shundaq bolsa, manga teselli bolatti, Hetta rehimsiz aghriqlarda qiynalsammu, shadlinattim; Chünki Muqeddes Bolghuchining sözliridin tanmighan bolattim!
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Mende ölümni kütküdek yene qanchilik maghdur qaldi? Méning sewr-taqetlik bolup hayatimni uzartishimning néme netijisi bolar?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Méning küchüm tashtek chingmu? Méning etlirim mistin yasalghanmidi?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Özümge yardem bergüdek maghdurum qalmidi emesmu? Herqandaq eqil-tedbir mendin qoghliwétilgen emesmu?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Ümidsizlinip kétiwatqan kishige dosti méhribanliq körsetmiki zörürdur; Bolmisa u Hemmige qadirdin qorqushtin waz kéchishi mumkin.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Biraq buraderlirim waqitliq «aldamchi ériq» süyidek, Manga héligerlik bilen muamile qilmaqta; Ular suliri éqip tügigen ériqqa oxshaydu.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Érigen muz suliri ériqqa kirgende ular qaridap kétidu, Qarlar ularning ichide yoqilip kétidu,
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Ular pesilning illishi bilen qurup kétidu; Hawa issip ketkende, izidin yoqilip kétidu.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Seperdashlar mangghan yolidin chiqip, ériqqa burulidu; Ular ériqni boylap méngip, chölde ézip ölidu.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Témaliq karwanlarmu ériq izdep mangdi; Shébaliq sodigerlermu ulargha ümid bilen qaridi;
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Biraq ular ishen’ginidin ümidsizlinip nomusta qaldi; Ular ashu yerge kélishi bilen parakendichilikke uchridi.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Mana siler ulargha oxshash [manga tayini] yoq bolup qaldinglar; Siler qorqunchluq bir wehimini körüpla qorqup kétiwatisiler.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Men silerge: «Manga béringlar», Yaki: «Manga mal-mülükliringlardin hediye qilinglar?» — dégenni qachan dep baqqan?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Yaki: «Méni ézitquchining qolidin qutquzunglar!» Yaki «Zorawanlarning qolidin görüge pul bersenglar!» dep baqqanmu?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Manga ögitip qoyunglar, süküt qilimen; Nede yoldin chiqqanliqimni manga körsitip béringlar.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Toghra sözler némidégen ötkür-he! Biraq eyibliringlar zadi némini ispatliyalaydu?!
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Ümidsizlen’gen kishining gepliri ötüp kétidighan shamaldek tursa, Peqet sözlernila eyiblimekchimusiler?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Siler yétim-yésirlarning üstide chek tashlishisiler! Dost-buradiringlar üstide sodilishisiler!
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Emdi manga yüz turane qarap béqinglar; Aldinglardila yalghan söz qilalamdim?
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Ötünimen, boldi qilinglar, gunah bolmisun; Rast, qaytidin oylap béqinglar, Chünki özümning toghriliqim [tarazida] turidu.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Tilimda xataliq barmu? Tilim yamanliqni zadi tétiyalmasmu?
