Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Аюп җававән мундақ деди: —
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
«Аһ, мениң дәрдлик зарлирим таразида өлчәнсә! Аһ, бешимға чүшкән барлиқ балаю-қаза булар билән биллә таразиланса!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Шундақ қилинса у һазир деңиздики қумдин еғир болуп чиқиду; Шуниң үчүн сөзлирим тәлвиләрчә болуватиду.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Чүнки Һәммигә Қадирниң оқлири маңа санҗилип ичимдә туруватиду, Уларниң зәһирини роһум ичмәктә, Тәңриниң вәһимилири маңа қарши сәп түзүп һуҗум қиливатиду.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Явайи ешәк от-чөп тапқанда һаңрамду? Кала болса йәм-хәшәк үстидә мөрәмду?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Туз болмиса тәмсиз нәрсини йегили боламду? Хам тухумниң еқиниң тәми барму?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Җеним уларға тәгсиму сәскинип кетиду, Улар маңа жиркиничлик тамақ болуп туюлиду.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Аһ, мениң тәшна болғиним кәлсиди! Тәңри интизаримни иҗабәт қилсиди!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Аһ, Тәңри мени янчип ташлисун! У қолини қоюветип җенимни үзүп ташлашқа мувапиқ көрсиди!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Шундақ болса, маңа тәсәлли болатти, Һәтта рәһимсиз ағриқларда қийналсамму, шатлинаттим; Чүнки Муқәддәс Болғучиниң сөзлиридин танмиған болаттим!
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Мәндә өлүмни күткидәк йәнә қанчилик мағдур қалди? Мениң сәвир-тақәтлик болуп һаятимни узартишимниң немә нәтиҗиси болар?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Мениң күчүм таштәк чиңму? Мениң әтлирим мистин ясалғанмиди?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Өзүмгә ярдәм бәргидәк мағдурум қалмиди әмәсму? Һәр қандақ әқил-тәдбир мәндин қоғливетилгән әмәсму?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Үмүтсизлинип кетиватқан кишигә дости меһриванлиқ көрсәтмики зөрүрдур; Болмиса у Һәммигә қадирдин қорқуштин ваз кечиши мүмкин.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Бирақ бурадәрлирим вақитлиқ «алдамчи ериқ» сүйидәк, Маңа һелигәрлик билән муамилә қилмақта; Улар сулири еқип түгигән ериққа охшайду.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Еригән муз сулири ериққа киргәндә улар қаридап кетиду, Қарлар уларниң ичидә йоқилип кетиду,
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Улар пәсилниң иллиши билән қуруп кетиду; Һава иссип кәткәндә, изидин йоқилип кетиду.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Сәпәрдашлар маңған йолидин чиқип, ериққа бурулиду; Улар ериқни бойлап меңип, чөлдә езип өлиду.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Темалиқ карванларму ериқ издәп маңди; Шебалиқ содигәрләрму уларға үмүт билән қариди;
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Бирақ улар ишәнгинидин үмүтсизлинип номуста қалди; Улар әшу йәргә келиши билән паракәндичиликкә учриди.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Мана силәр уларға охшаш [маңа тайини] йоқ болуп қалдиңлар; Силәр қорқунучлуқ бир вәһимини көрүпла қорқуп кетиватисиләр.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Мән силәргә: «Маңа бериңлар», Яки: «Маңа мал-мүлүклириңлардин һәдийә қилиңлар?» — дегәнни қачан дәп баққан?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Яки: «Мени езитқучиниң қолидин қутқузуңлар!» Яки «Зораванларниң қолидин гөрүгә пул бәрсәңлар!» дәп баққанму?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Маңа үгитип қоюңлар, сүкүт қилимән; Нәдә йолдин чиққанлиғимни маңа көрситип бериңлар.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Тоғра сөзләр немидегән өткүр-һә! Бирақ әйиплириңлар зади немини испатлалайду?!
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Үмүтсизләнгән кишиниң гәплири өтүп кетидиған шамалдәк турса, Пәқәт сөзләрнила әйиплимәкчимусиләр?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Силәр житим-йесирларниң үстидә чәк ташлишисиләр! Дост-бурадириңлар үстидә содилишисиләр!
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Әнди маңа йүз туранә қарап беқиңлар; Алдиңлардила ялған сөз қилаламдим?
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Өтүнимән, болди қилиңлар, гуна болмисун; Раст, қайтидин ойлап беқиңлар, Чүнки өзүмниң тоғрилиғим [таразида] туриду.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Тилимда хаталиқ барму? Тилим яманлиқни зади теталмасму?
