Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Job svarade, och sade:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
När man voge min jämmer, och lade allt mitt lidande på ena våg,
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Så skulle det vara svårare, än sanden i hafvet; derföre är förgäfves hvad jag säger.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Förty dens Allsmägtigas pilar stå i mig, hvilkens grymhet utsuper allan min anda; och Guds förskräckelse äro ställd uppå mig.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Icke ropar vildåsnen, när han hafver gräs; ej heller oxen, då han hafver foder.
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Kan man ock äta det som osaltadt är? Eller månn någor vilja smaka det hvita om äggeblomman?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Der min själ tillförene vämjade vid, det är nu min mat för värks skull.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
O! att min bön måtte ske, och Gud gåfve mig det jag förhoppas;
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Att Gud toge till att sönderslå mig, och låte sina hand sönderkrossa mig;
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Så hade jag ändå tröst, och ville bedja i minom sjukdom, att han icke skonade mig; jag hafver dock icke nekat dens Heligas tal.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Hvad är min kraft, att jag skulle kunna härda ut? Och hvad är min ändalykt, att min själ skulle vara tålig?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Min kraft är dock icke af sten, ej är heller mitt kött af koppar.
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Hafver jag dock ingenstäds hjelp; och ingen ting vill gå fram med mig.
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Den der icke bevisar sinom nästa barmhertighet, han öfvergifver dens Allsmägtigas fruktan.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Mine bröder gå förakteliga framom mig, såsom en bäck; såsom en ström framom flyter.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Dock de som rädas för rimfrostet, öfver dem varder fallandes snö.
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Den tid hetten tvingar dem, skola de försmäkta; och när det hett blifver, skola de förgås utaf sitt rum.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Deras väg går afsides bort; de vandra der intet vägadt är, och förgås.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
De se uppå Thema vägar; på rika Arabiens stigar akta de.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Men de skola komma på skam, då det är aldrasäkrast; och skola skämma sig, då de deruppå komne äro.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Ty I ären nu komne till mig; och medan I sen jämmer, frukten I eder.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Hafver jag ock sagt: Bärer hit, och skänker mig af edro förmågo?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Och hjelper mig utu fiendans hand? Och förlosser mig utu tyranners händer?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Lärer mig, jag vill tiga; och det jag icke vet, det underviser mig.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Hvi straffen I rättfärdigt tal? Hvilken är ibland eder, som det straffa kan?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
I sätten samman ord, allenast till att straffa, och gören med ordom ett förtvifladt mod.
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
I öfverfallen en fattigan faderlösan, och rycken edar nästa upp med rötter.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Dock, medan I hafven begynt, ser uppå mig, om jag varder beslagen med någon lögn för eder.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Svarer hvad som rätt är; min svar skola väl blifva rätt.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Hvad gäller, min tunga hafver icke orätt, och min mun föregifver icke ondt.
