Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Y RESPONDIÓ Job y dijo:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
¡Oh si pesasen al justo mi queja y mi tormento, y se alzasen igualmente en balanza!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Porque pesaría aquél más que la arena del mar: y por tanto mis palabras son cortadas.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Porque las saetas del Todopoderoso están en mí, cuyo veneno bebe mi espíritu; y terrores de Dios me combaten.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
¿Acaso gime el asno montés junto á la hierba? ¿muge el buey junto á su pasto?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
¿Comeráse lo desabrido sin sal? ¿ó habrá gusto en la clara del huevo?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Las cosas que mi alma no quería tocar, por los dolores son mi comida.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
¡Quién me diera que viniese mi petición, y que Dios [me] otorgase lo que espero;
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Y que pluguiera á Dios quebrantarme; que soltara su mano, y me deshiciera!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Y sería aún mi consuelo, si me asaltase con dolor sin dar más tregua, que yo no he escondido las palabras del Santo.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
¿Cuál es mi fortaleza para esperar aún? ¿y cuál mi fin para dilatar mi vida?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
¿Es mi fortaleza la de las piedras? ¿ó mi carne, es de acero?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
¿No me ayudo cuanto puedo, y el poder me falta del todo?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
El atribulado es consolado de su compañero: mas hase abandonado el temor del Omnipotente.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Mis hermanos han mentido cual arroyo: pasáronse como corrientes impetuosas,
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Que están escondidas por la helada, y encubiertas con nieve;
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Que al tiempo del calor son deshechas, y en calentándose, desaparecen de su lugar;
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Apártanse de la senda de su rumbo, van menguando y piérdense.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Miraron los caminantes de Temán, los caminantes de Saba esperaron en ellas:
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
[Mas] fueron avergonzados por su esperanza; porque vinieron hasta ellas, y halláronse confusos.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Ahora ciertamente como ellas sois vosotros: que habéis visto el tormento, y teméis.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
¿Os he dicho yo: Traedme, y pagad por mí de vuestra hacienda;
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Y libradme de la mano del opresor, y redimidme del poder de los violentos?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Enseñadme, y yo callaré: y hacedme entender en qué he errado.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
¡Cuán fuertes son las palabras de rectitud! Mas ¿qué reprende el que reprende de vosotros?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
¿Pensáis censurar palabras, y los discursos de un desesperado, que son como el viento?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
También os arrojáis sobre el huérfano, y hacéis hoyo delante de vuestro amigo.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Ahora pues, si queréis, mirad en mí, y [ved] si miento delante de vosotros.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Tornad ahora, y no haya iniquidad; volved aún [á considerar] mi justicia en esto.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
¿Hay iniquidad en mi lengua? ¿no puede mi paladar discernir las cosas depravadas?
