Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Entonces Job respondió:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
¡Oh, si se pesara mi angustia, y se pusiera igualmente en balanza juntamente con mi ruina!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
¡Pesarían ahora más que la arena del mar! Por eso mis palabras fueron precipitadas,
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
porque en mí están clavadas las flechas de ʼEL-Shadday. Mi espíritu sorbe su veneno, y terrores de ʼElohim me combaten.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
¿Rebuzca el asno montés junto a la hierba? ¿Muge el buey junto a su pasto?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
¿Se comerá lo insípido sin sal? ¿Hay sabor en la clara del huevo?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Las cosas que mi alma rehusaba tocar son ahora mi alimento nauseabundo.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
¡Quién me diera obtener mi petición, y que ʼElohim me otorgue lo que tanto anhelo!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
¡Que ʼElohim se digne aplastarme, que suelte su mano y acabe conmigo!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Eso sería mi consuelo, y aun en medio de mi dolor que no da tregua, saltaría de gozo, porque no negué las Palabras del Santo.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
¿Cuál es mi fuerza para seguir esperando? ¿Cuál es mi propósito para que tenga aún paciencia?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
¿Es mi fortaleza como la de las piedras, o mi cuerpo es de bronce?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
¿Puedo sostenerme sobre nada? ¿No fue todo auxilio alejado de mí?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Para el hombre desconsolado debe haber bondad de su amigo, a fin de que no abandone el temor a ʼEL-Shadday.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Mis hermanos me traicionaron como un torrente. Pasan como corrientes impetuosas
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
que van turbias a causa del deshielo, y la nieve que se deshace en ellas.
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
En el tiempo del calor se desvanecen. Al calentarse desaparecen, se extinguen de su lugar.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Se apartan de la senda de su rumbo, van menguando y se pierden.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Las caravanas de Temán fijan su mirada en ellas, los viajeros de Sabá tienen su esperanza en ellas,
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
pero son avergonzados en su esperanza, pues llegan hasta ellas y quedan defraudados.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
En verdad ustedes son ahora como ellos. Ven un terror y temen.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
¿Yo les dije: Tráiganme algo? ¿O: Paguen de su hacienda por mí?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
¿O: Líbrenme de la mano del enemigo? ¿O: Rescátenme del poder del opresor?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Instrúyeme y me callaré. Hazme entender en qué erré.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
¡Cuán dolorosas son las palabras honestas! ¿Pero qué prueba su reprensión?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
¿Piensan ustedes censurar palabras y los dichos de un desesperado que son como el viento?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Ustedes aun echan suertes sobre los huérfanos y regatean con su amigo.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Ahora pues, dígnense mirarme y opinen si miento delante de ustedes.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Les ruego que desistan. Que no haya iniquidad. Sí, que mi justicia aún permanezca.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
¿Hay iniquidad en mi lengua? ¿Mi paladar no distingue lo destructivo?
