Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Entonces Job respondió:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
“Si se pudiera pesar mi dolor y poner mis problemas en una balanza
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
serían más pesados que la arena del mar. Por eso hablé tan precipitadamente.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Porque las flechas del Todopoderoso están en mí; su veneno mina mi espíritu. Los terrores de Dios están alineados contra mí.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
¿No rebuznan los burros salvajes cuando se les acaba la hierba? ¿No gime el ganado cuando no tiene comida?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
¿Se puede comer sin sal algo que no tiene sabor? ¿Tiene algún sabor la clara del huevo?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
No puedo tocar ningún alimento, ¡la sola idea me hace sentir enfermo!
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
¡Oh, si pudiera tener lo que realmente quiero, que Dios me diera lo que más deseo!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
¡Que Dios estuviera dispuesto a aplastarme hasta la muerte, que me dejara morir!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Pero aún me consuela saber, haciéndome feliz a través del dolor interminable, que nunca he rechazado las palabras de Dios.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
“¿Por qué debo seguir esperando si no tengo fuerzas? ¿Por qué debo seguir adelante si no sé lo que me va a pasar?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
¿Acaso soy fuerte como una roca? ¿Acaso soy de bronce?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
¿Cómo puedo ayudarme a mí mismo ahora que cualquier posibilidad de éxito ha desaparecido?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Quien no es amable con un amigo ha dejado de respetar al Todopoderoso.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Mis hermanos han actuado con el mismo engaño que un arroyo del desierto, aguas caudalosas en el desierto que se desvanecen.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
El arroyo se desborda cuando está lleno de hielo oscuro y nieve derretida,
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
pero con el calor se seca y desaparece, esfumándose de donde estaba.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Las caravanas de camellos se apartan para buscar agua, pero no la encuentran y mueren.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Las caravanas de Tema buscaron, los viajeros de Saba se confiaron,
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
pero sus esperanzas se desvanecieron: llegaron y no encontraron nada.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
“Ahora no ayudan en nada. Así de simple: ven mi problema y tienen miedo.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
¿Les he pedido algo? ¿Acaso les he pedido que sobornen a alguien a mi favor, usando su propio dinero?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
¿Les he pedido que me rescaten de un enemigo? ¿Les he pedido que me salven de mis opresores?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Explíquenme esto y me callaré. Muéstrenme en qué me equivoco.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Las palabras sinceras son dolorosas, ¿pero qué prueban sus argumentos?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
¿Van a discutir sobre lo que he dicho, cuando las palabras de alguien desesperado deberían dejar que el viento se las lleve?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
¡Son capaces de jugar a los dados para ganarle un huérfano, así como son capaces de regatear con su amigo!
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
¡Mírenme a los ojos y digan si les miento en la cara!
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
¡No hablen así! ¡No sean injustos! Lo que digo es correcto.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
No estoy diciendo mentiras. ¿Acaso no sabría yo mismo si me equivoco?”
