Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Então Job respondeu,
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
“Oh, que minha angústia tenha sido pesada, e toda a minha calamidade está na balança!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Por enquanto, seria mais pesado que a areia dos mares, portanto minhas palavras têm sido precipitadas.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Pois as setas do Todo-Poderoso estão dentro de mim. Meu espírito bebe o veneno deles. Os terrores de Deus se puseram em ordem contra mim.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
O burro selvagem se suja quando tem capim? Ou será que o boi está em baixo sobre sua forragem?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
O que não tem sabor pode ser comido sem sal? Ou existe algum gosto na clara de um ovo?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Minha alma se recusa a tocá-los. Eles são para mim um alimento tão repugnante.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
“Oh, que eu possa ter meu pedido, que Deus concederia a coisa que eu anseio,
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
even que agradaria a Deus esmagar-me; que ele soltaria sua mão, e me cortaria!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Que ainda seja meu consolo, sim, deixe-me exultar em dor que não poupa, que eu não neguei as palavras do Santo.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Qual é a minha força, que eu deveria esperar? Qual é o meu fim, que eu deva ser paciente?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Minha força é a força das pedras? Ou minha carne é de bronze?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Isn não é que eu não tenha nenhuma ajuda em mim, que a sabedoria é afastada de mim?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
“Para aquele que está pronto para desmaiar, a gentileza deve ser mostrada por seu amigo; mesmo para aquele que abandona o medo do Todo-Poderoso.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
My os irmãos têm lidado enganosamente como um riacho, como o canal dos riachos que passam;
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
which são pretas por causa do gelo, na qual a neve se esconde sozinha.
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Na estação seca, elas desaparecem. Quando está quente, eles são consumidos fora de seu lugar.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
As caravanas que viajam ao seu lado se afastam. Eles vão para o lixo, e perecem.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
As caravanas de Tema pareciam. As empresas de Sheba esperaram por eles.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Eles estavam angustiados porque estavam confiantes. Eles chegaram lá, e ficaram confusos.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Por enquanto, você não é nada. Você vê um terror, e tem medo.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Did Eu já disse: “Dê para mim”? ou, “Ofereça-me um presente de sua substância”...
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
ou, 'Deliver me from the adversary's hand? ou, “Me redimir da mão dos opressores?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
“Ensine-me, e eu me calarei. Faz com que eu entenda meu erro.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Quão forçosas são as palavras de retidão! Mas sua reprovação, o que ela reprova?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Do você pretende reprovar as palavras, já que os discursos de alguém que está desesperado são como vento?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Sim, você até jogaria à sorte para os órfãos de pai, e faça mercadoria de seu amigo.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Agora, portanto, tenha o prazer de olhar para mim, pois com certeza não vou mentir na sua cara.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Favor retornar. Que não haja injustiça. Sim, voltar novamente. Minha causa é justa.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Existe injustiça em minha língua? Meu gosto não pode discernir coisas maliciosas?
