Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Então Job respondeu, e disse:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
Oh se a minha magoa rectamente se pezasse, e a minha miseria juntamente se alçasse n'uma balança!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Porque na verdade mais pesada seria, do que a areia dos mares: por isso é que as minhas palavras se me afogam.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Porque as frechas do Todo-poderoso estão em mim, cujo ardente veneno me chupa o espirito: os terrores de Deus se armam contra mim.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Porventura zurrará o jumento montez junto á relva? ou berrará o boi junto ao seu pasto?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Ou comer-se-ha sem sal o que é insipido? ou haverá gosto na clara do ovo?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
A minha alma recusa tocal-o, pois é como a minha comida fastienta.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Quem dera que se cumprisse o meu desejo, e que Deus me désse o que espero!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
E que Deus quizesse quebrantar-me, e soltasse a sua mão, e me acabasse!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Isto ainda seria a minha consolação, e me refrigeraria no meu tormento, não me perdoando elle; porque não occultei as palavras do Sancto.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Qual é a minha força, para que eu espere? ou qual é o meu fim, para que prolongue a minha vida?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
É porventura a minha força a força de pedra? Ou é de cobre a minha carne?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Ou não está em mim a minha ajuda? ou desamparou-me a verdadeira sabedoria?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Ao que está afflicto devia o amigo mostrar compaixão, ainda ao que deixasse o temor do Todo-poderoso.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Meus irmãos aleivosamente me fallaram, como um ribeiro, como a torrente dos ribeiros que passam.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Que estão encobertos com a geada, e n'elles se esconde a neve.
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
No tempo em que se derretem com o calor se desfazem, e em se aquentando, desapparecem do seu logar.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Desviam-se as veredas dos seus caminhos: sobem ao vacuo, e perecem.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Os caminhantes de Tema os vêem; os passageiros de Sheba olham para elles.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Foram envergonhados, por terem confiado e, chegando ali, se confundem.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Agora sois similhantes a elles: vistes o terror, e temestes.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Disse-vos eu: Dae-me ou offerecei-me da vossa fazenda presentes?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Ou livrae-me das mãos do oppressor? ou redemi-me das mãos dos tyrannos?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Ensinae-me, e eu me calarei: e dae-me a entender em que errei.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Oh! quão fortes são as palavras da boa razão! mas que é o que argue a vossa arguição?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Porventura buscareis palavras para me reprehenderdes, visto que as razões do desesperado estão como vento?
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Mas antes lançaes sortes sobre o orphão; e cavaes uma cova para o vosso amigo.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Agora pois, se sois servidos, virae-vos para mim; e vede se minto em vossa presença.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Voltae pois, não haja iniquidade: tornae-vos, digo, que ainda a minha justiça apparecerá n'isso.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Ha porventura iniquidade na minha lingua? Ou não poderia o meu paladar dar a entender as minhas miserias?
