< Jób 6 >
1 Jób pedig felele, és monda:
Då tok Job til ords og svara:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
«Um dei mitt mismod vega vilde og få ulukka mi på vegti,
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
det tyngjer meir enn havsens sand; difor var ordi mine ville.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
For Allvalds pilar sit i meg, mi ånd lyt suga deira gift; Guds rædslor reiser seg til åtak.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Skrik asnet vel i grøne eng? Og rautar uksen ved sitt for?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Kven et det smerne utan salt? Kven finn vel smak i eggjekvite?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Det byd meg mot å røra slikt, det er som min utskjemde mat.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Å, fekk eg uppfyllt bøni mi! Gav Gud meg det eg vonar på!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Ja, vild’ han berre knusa meg, med hand si min livstråd slita!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Då hadde endå eg mi trøyst; trass pina skulde glad eg hoppa! - Den Heilage sitt ord eg held på.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Kva er mi kraft, at eg skuld’ vona? Mi framtid, at eg skulde tola?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Er krafti mi som steinen sterk? Er kanskje kroppen min av kopar?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Mi hjelp hev heilt forlate meg; all kvart stydjepunkt er frå meg teke.
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Ein rådlaus treng av venen kjærleik, um enn han ottast Allvald ei.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Som bekken brørne mine sveik, lik bekkjefar som turkar ut.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Fyrst gruggast dei av bråna is, og snø som blandar seg uti,
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
men minkar so i sumarsoli, og kverv til slutt burt i sumarhiten.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Vegfarande vik av til deim, men kjem til øydemark og døyr.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Kjøpmenn frå Tema skoda dit, flokkar frå Saba vonar trygt;
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
men svikne vert dei i si von; dei narra vert når dei kjem fram.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
So hev de vorte reint til inkjes, de rædsla såg, og rædde vart!
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Hev eg då bede dykk um noko? Bad eg dykk løysa meg med gods?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
og frelsa meg frå fiendvald og kjøpa meg frå røvarar?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Gjev meg eit svar, so skal eg tegja; seg meg kva eg hev synda med!
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Eit rettvis ord er lækjebot; men last frå dykk er inkje verdt.
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Du lastar meg for ordi mine; men vonlaus mann so mangt kann segja.
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
De kastar lut um farlaust barn, og handel driv um dykkar ven.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Vilde de berre sjå på meg! Trur de eg lyg dykk upp i augo?
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Vend um, lat ikkje urett skje! Vend um, enn hev eg rett i dette.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Finst det vel fals på tunga mi? Kann ei min gom ulukka smaka?