Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
ヨブは答えて言った、
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
「どうかわたしの憤りが正しく量られ、同時にわたしの災も、はかりにかけられるように。
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
そうすれば、これは海の砂よりも重いに相違ない。それゆえ、わたしの言葉が軽率であったのだ。
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
全能者の矢が、わたしのうちにあり、わたしの霊はその毒を飲み、神の恐るべき軍勢が、わたしを襲い攻めている。
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
野ろばは、青草のあるのに鳴くであろうか。牛は飼葉の上でうなるであろうか。
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
味のない物は塩がなくて食べられようか。すべりひゆのしるは味があろうか。
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
わたしの食欲はこれに触れることを拒む。これは、わたしのきらう食物のようだ。
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
どうかわたしの求めるものが獲られるように。どうか神がわたしの望むものをくださるように。
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
どうか神がわたしを打ち滅ぼすことをよしとし、み手を伸べてわたしを断たれるように。
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
そうすれば、わたしはなお慰めを得、激しい苦しみの中にあっても喜ぶであろう。わたしは聖なる者の言葉を否んだことがないからだ。
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
わたしにどんな力があって、なお待たねばならないのか。わたしにどんな終りがあるので、なお耐え忍ばねばならないのか。
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
わたしの力は石の力のようであるのか。わたしの肉は青銅のようであるのか。
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
まことに、わたしのうちに助けはなく、救われる望みは、わたしから追いやられた。
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
その友に対するいつくしみをさし控える者は、全能者を恐れることをすてる。
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
わが兄弟たちは谷川のように、過ぎ去る出水のように欺く。
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
これは氷のために黒くなり、そのうちに雪が隠れる。
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
これは暖かになると消え去り、暑くなるとその所からなくなる。
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
隊商はその道を転じ、むなしい所へ行って滅びる。
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
テマの隊商はこれを望み、シバの旅びとはこれを慕う。
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
彼らはこれにたよったために失望し、そこに来てみて、あわてる。
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
あなたがたは今わたしにはこのような者となった。あなたがたはわたしの災難を見て恐れた。
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
わたしは言ったことがあるか、『わたしに与えよ』と、あるいは『あなたがたの財産のうちからわたしのために、まいないを贈れ』と、
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
あるいは『あだの手からわたしを救い出せ』と、あるいは『しえたげる者の手からわたしをあがなえ』と。
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
わたしに教えよ、そうすればわたしは黙るであろう。わたしの誤っている所をわたしに悟らせよ。
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
正しい言葉はいかに力のあるものか。しかしあなたがたの戒めは何を戒めるのか。
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
あなたがたは言葉を戒めうると思うのか。望みの絶えた者の語ることは風のようなものだ。
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
あなたがたは、みなしごのためにくじをひき、あなたがたの友をさえ売り買いするであろう。
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
今、どうぞわたしを見られよ、わたしはあなたがたの顔に向かって偽らない。
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
どうぞ、思いなおせ、まちがってはならない。さらに思いなおせ、わたしの義は、なおわたしのうちにある。
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
わたしの舌に不義があるか。わたしの口は災をわきまえることができぬであろうか。
