Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Allora Giobbe rispose e disse:
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
“Ah, se il mio travaglio si pesasse, se le mie calamità si mettessero tutte insieme sulla bilancia!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
Sarebbero trovati più pesanti che la sabbia del mare. Ecco perché le mie parole sono temerarie.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Ché le saette dell’Onnipotente mi trafiggono, lo spirito mio ne sugge il veleno; i terrori di Dio si schierano in battaglia contro me.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
L’asino salvatico raglia forse quand’ha l’erba davanti? mugghia forse il bue davanti alla pastura?
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Si può egli mangiar ciò ch’è scipito e senza sale? c’è qualche gusto in un chiaro d’uovo?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
L’anima mia rifiuta di toccare una simil cosa, essa è per me come un cibo ripugnante.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Oh, m’avvenisse pur quello che chiedo, e mi desse Iddio quello che spero!
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Volesse pure Iddio schiacciarmi, stender la mano e tagliare il filo de’ miei giorni!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Sarebbe questo un conforto per me, esulterei nei dolori ch’egli non mi risparmia; giacché non ho rinnegato le parole del Santo.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Che è mai la mia forza perch’io speri ancora? Che fine m’aspetta perch’io sia paziente?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
La mia forza è essa forza di pietra? e la mia carne, carne di rame?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Non son io ridotto senza energia, e non m’è forse tolta ogni speranza di guarire?
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Pietà deve l’amico a colui che soccombe, quand’anche abbandoni il timor dell’Onnipotente.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Ma i fratelli miei si son mostrati infidi come un torrente, come l’acqua di torrenti che passano.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Il ghiaccio li rende torbidi, e la neve vi si scioglie;
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
ma passato il tempo delle piene, svaniscono; quando sentono il caldo, scompariscono dal loro luogo.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Le carovane che si dirigon là mutano strada, s’inoltran nel deserto, e vi periscono.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Le carovane di Tema li cercavan collo sguardo, i viandanti di Sceba ci contavan su,
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
ma furon delusi nella loro fiducia; giunti sul luogo, rimasero confusi.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Tali siete divenuti voi per me: vedete uno che fa orrore, e vi prende la paura.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
V’ho forse detto: “Datemi qualcosa” o “co’ vostri beni fate un donativo a favor mio”,
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
o “liberatemi dalla stretta del nemico, o “scampatemi di man dei prepotenti”?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Ammaestratemi, e mi starò in silenzio; fatemi capire in che cosa ho errato.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Quanto sono efficaci le parole rette! Ma la vostra riprensione che vale?
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Volete dunque biasimar delle parole? Ma le parole d’un disperato se le porta il vento!
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Voi sareste capaci di trar la sorte sull’orfano, e di contrattare il vostro amico!
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Ma pure vi piaccia di rivolgervi a guardarmi, e vedete s’io vi menta in faccia.
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Mutate consiglio! Non vi sia in voi iniquità! Mutate consiglio, la mia giustizia sussiste.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
V’è qualche iniquità sulla mia lingua? Il mio palato non distingue più quel ch’è male?
