Jób 6
1 Jób pedig felele, és monda:
Lalu Ayub menjawab, "Andaikata duka nestapaku ditimbang beratnya,
2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
pasti lebih berat daripada pasir samudra. Jadi, jangan heran jika kata-kataku kurang hati-hati serta terburu-buru.
4 Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
Panah dari Yang Mahakuasa menembus tubuhku; racunnya menyebar ke seluruh jiwa ragaku. Kedahsyatan Allah sangat mengerikan, dan menyerang aku bagai pasukan lawan.
5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
Keledai akan puas jika diberi rumput muda, begitu pula lembu jika diberi makanannya.
6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
Tetapi makanan hambar, siapa suka? Mana boleh putih telur ada rasanya?
7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
Tidak sudi aku menyentuhnya; muak aku jika memakannya.
8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
Mengapa Allah enggan mendengar doaku? Mengapa tak diperhatikan-Nya seruanku?
9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
Kiranya Allah berkenan meremukkan aku! Kiranya Ia bertindak dan membunuh aku!
10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
Bagiku hal itu akan merupakan hiburan; aku bakal menari di tengah penderitaan. Segala perintah Allah Yang Mahakudus, telah kutaati dan kuperhatikan terus.
11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
Apa kekuatanku sehingga aku masih ada? Apa harapanku untuk ingin hidup lebih lama?
12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
Sekuat batukah badanku ini? Dari tembagakah tubuhku ini?
13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
Habislah tenagaku mencari bantuan; bagiku tak ada lagi pertolongan.
14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
Dalam derita seperti ini, kudambakan sahabat sejati. Entah aku masih tetap setia atau sudah melalaikan Yang Mahakuasa.
15 Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
Tetapi kamu, hai kawan-kawan, tak dapat dipercaya dan diandalkan. Kamu seperti kali yang habis airnya, di kala hujan tak kunjung tiba.
16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
Kamu seperti sungai yang diam dan kaku, karena tertutup salju dan air beku.
17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
Segera bila tiba musim panas, salju dan es itu hilang tanpa bekas. Dasar sungai menjadi gersang, tidak berair dan kering kerontang.
18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
Kafilah-kafilah sesat ketika mencari air; mereka mengembara dan mati di padang pasir.
19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
Kafilah dari Syeba dan dari Tema mencari air itu dan mengharapkannya.
20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
Tetapi harapan mereka sia-sia di tepi kali yang tiada airnya.
21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
Seperti sungai itulah kamu, kawanku; kaumundur dan takut melihat deritaku.
22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
Kenapa? Apakah kuminta sesuatu darimu? Atau menyuruhmu menyogok orang untuk kepentinganku?
23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
Apakah aku minta diselamatkan dan ditebus dari musuh yang tak berbelaskasihan?
24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
Nah, ajarilah aku, tunjukkanlah kesalahanku! Aku akan diam dan mendengarkan perkataanmu.
25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
Kata-kata yang tulus menyejukkan hati, tetapi bicaramu kosong, tiada arti!
26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
Segala perkataanku kamu anggap angin saja; percuma kamu jawab aku yang sudah putus asa.
27 Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
Bahkan anak yatim piatu kamu undikan nasibnya, teman karibmu kamu curangi untuk menjadi kaya.
28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
Coba, perhatikanlah aku; masakan aku ini berdusta kepadamu?
29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
Jangan bertindak tak adil, sadarlah! Jangan mencela aku, aku sungguh tak salah.
30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
Apakah pada sangkamu aku berdusta, tak bisa membedakan yang baik dan yang tercela?
